Eredeti karikás ostorok fóruma

Híres betyárok

Ha szeretne hozzászólni,
jelentkezz be itt!
2017.jan.05 13:58 | #3
Egy kis szösszenet Ződ Marciról:



Zöld Márton (Ződ Marci) korának legismertebb,leghírhedtebb betyárja ,az eddigi köztudattal ellentétben nem Berettyóújfaluban,hanem Debrecenben látta meg a napvilágot! Bár a haramia
egyik vallomásában Újfalut nevezi szülőhelyének,ennek ellenére Debrecenben született!
Eme tényt és születése egyéb körülményeit 2014-ben sikerült kiderítenie a Hajdúszoboszlón élő Zöld Mihálynak, ( Marci apját is így hívták) aki a „Zöld” név eredetének lelkes kutatója,így nem hagyhatta figyelmen kívül az egyik legismertebb „Zöld” származását sem.
Marci felmenői 1651-ben kaptak nemesi rangot III. Ferdinándtól,bár a születésekor a kutyabőrön és a büszkeségen kívül nem sok mindennel dicsekedhetett a család. Már az édesapja Zöld Mihály is ismert volt a törvény emberei előtt,így gyakran a Nagy Mihály nevet használta ha esetleg nagyon keresték. Marci így vallott apjáról: - „Életét bujdoklásban vagy temlecekben töltötte”
Zöld Mihály először Vágó Máriát vette feleségül 1782 januárjában,még abban az esztendőben megszületett a Mária nevű közös gyermekük,de az anya belehalt a szülés komplikációjába.
Nem sokáig gyászolt az újdonsült apa,mert öt hónap múltán már újra nős volt! Az új arát Fodor Évának hívták és 1783 április 2.-n köttetett a házasság Debrecenben. Ebből a frigyből született
Zöld Márton negyedik gyermekként (előtte három lány) 1790 Március 17.-n. A bejegyzés a debreceni református anyakönyvben található,a szülők lakhelye Debrecen, Hatvan utca...
keresztszülők Sípos István és Balla Ferentz. Valószínűsíthető hogy még Marci kisgyermek korában
költözhetett a család Berettyóújfaluba(lehet hogy már az apa nélkül),ezért említhette később szülőhelyéül Újfalut. Fiatal éveiről nem sok mindent tudni,az viszont bizonyos hogy 1809-ben részt vett a Napoleon elleni nemesi felkelésben(inszurrekció).
A nyughatatlan borissza Marcinak egyik bűnperére, 1810 Június 13.-án került sor.
A vád ellene az volt hogy a nővére házába betérő lókereskedő Pap Sándort megverte.
Ezek után egymást követték a kihágások...verekedés,káromkodás,lopás, stb.
Nemesi származása ellenére a város elöljárói és bírái, nem nézték jó szemmel a korhely életmódot
folytató legény közfelháborodást keltő viselkedését. Összesen hat esztendőt töltött rácsok mögött,főleg Nagyváradon. Büntetése egy részét a nagyváradi regimentnél töltötte mint katona,lehetőséget kapva hogy a láncot egyenruhára cserélje. Mint sok hasonló sorstársának,neki sem ízlett a katonaélet így hát megszökött. Nem sokáig élvezhette a szabadságot...elfogták és újra a regimentnél találta magát.
Az ezekből az időkből származó Marcival, illetve a Zöld családdal kapcsolatos periratokat és azok tartalmát,átlátható formátumba rendezte és kísérő szöveggel látta el Dr. Seres István turkológus,
majd 2009-ben „Források Zöld Marci életéhez” címmel publikálta. Ezekből az is kiderül hogy volt egy névrokona,egy másik Zöld Marci,aki szintén összeütközésbe került a törvénnyel,valamint számos rokon illetve egyéb Zöld nevezetű egyén gaztettei találhatók a feljegyzésekben!
Marci betyárráválását 1815 karácsonya tájékától számíthatjuk...ugyan is ekkor szökött meg utoljára(és végleg) a Nemes Hessen-Hamburg gyalogezredből Kovács Imre nevű katona társával,és több hónapon át közösen
raboltak,fosztogattak a Sárréten,Bihar,Szsabolcs,Heves és Szolnok vármegyékben.
1816 Augusztus elején Bánházán a két haramia összetalálkozott az addig már igen jól ismert és rettegett betyárral Palatinszky Pistával, aki gyakran a Becskereki álnevet használta,
oly sikeresen,hogy sokan két különböző személynek hitték! A sokszor nagyobb létszámúra változó rablóbanda Zöld Marci és Palatinszky vezetésével az egész Tiszántúlt végig fosztogatta. Ám a törvény emberei sem voltak tétlenek,a pandúrok gyakran összecsaptak a betyárbandával,néhányukat megölték illetve elfogták,de a két vezérnek mindig sikerült kereket oldani. November tájékán már csak Marci és Palatinszky voltak szabadlábon,amikor is összetalálkoztak a szintén útonálló Kapus Miskával és hármasban folytatták a betyárkodást.
1816 november 16.-n a Fegyvernek és Tiszabő határában lévő csárdában iszogatott a háromfős banda, ugyan is lakodalomba voltak hivatalosak,a közeli házban báró Orczy juhászának a lánya tartotta éppen a menyegzőjét. Nem sokat időztek ott,mert nem messze onnan gróf Szerdahelyi hodályánál is éppen lakodalom volt,hát ott is megtisztelték a násznépet. Nem csak ők voltak hivatalosak,a Heves megyei pandúrok is tudhattak a mulatni vágyó betyárok ottlétéről.
Ezután felpörögtek az események! Lássuk hogyan írt erről az 1993-ban elhunyt Szántó Imre történész:



Zöld Marci és Kapus Miska pedig a másik szobában boroztak. De velük voltak töltött puskáik, pisztolyaik és fokosaik is. A betyárok nem is sejtették, hogy nyomukban van Bulyovszky komisszárius, aki Elek Mihály megyei biztossal egyetemben hat fegyveres hadnaggyal üldözte őket.
Elek Mihály mezei biztos cselt vetett; éppen ellenkező oldalról közeledett embereivel, ,.hogy az orgazda pásztorok hírt ne adhassanak nékiek, s ez által nyílást vévén magoknak, körmeik közül ki ne szabadulhassanak". Áteveztek a Tiszán, majd később estefelé Fegyvernek alatt Tiszabőnél minden zaj nélkül behúzódtak a nagy hodályba, ahol az ott tüzelű pásztorokat felvont fegyverekkel meglepték, s minden híradástól eltiltották. Elek Mihály és emberei a betyárok otthagyott paripáit rakásra fűzték és egyik hadnaggyal elvitették. A tűz mellett heverő pásztorok őrzésére fegyvereseket hagytak.
A komisszárius harmadmagával, halkan lépegetve, felvont fegyverekkel hirtelen berontott a táncos-házba és rettentő lármával zavarba ejtette a betyárokat, „mind kiváltképpen az ezekkel a lakodalomban lévő és egyetértő számos zsiván pásztorokat". A pásztorok ijedtükben szétrebbentek. Palatinszky Istvánnak még annyi ideje sem maradt, hogy a mellette lévő töltött fegyverekhez, vagy fokosához kapjon, mivel a komisszárius félrerántotta s a hadnagyok leverték. A híres betyárvezért 1816 november 16-án fogták el.
Amíg a hadnagyok Palatinszky elfogásával és megkötözésével foglalatoskodtak, Zöld Marci és Kapus Miska az ellenkező oldalon álló házból észrevétlenül kiugrottak. Több lövést adtak le utánuk, de az éjnek sűrű sötétsége kedvezett a menekülőknek. Elszaladtak a nagykunsági földre és a túrkevei tanyák között bolyongtak.
De a komisszárius nyomon követte őket. Palatinszky megmaradt bandáját nem törte meg a bandavezér elfogatása; a kisújszállási tanyák között betyárkodtak tovább. A Csergető-csárdába vették be magukat. Mivel a szomszédságban ekkor akasztották fel az Előhalmon Dorogi János betyárt, egészen bátorságban érezték magukat. Azt mondogatták: „...most a Doroghi torában vannak a comissariusok, hozassunk muzsikust és legyünk vígan!"

Láthattuk hogy Fegyvernekről sikerült Marcinak és Kapus Miskának kereket oldani,egy idő után különváltak és Marci egy öcsödi tanyán talált menedéket egy Kukorica János nevezetű juhásznál...
itt érte a végzet 1816 november 26.-n! Szántó Imre így ír erről:



Zöld Marci elfogásában nagy részük volt Sütő István, D. Kiss János, Labantz János, Labantz István öcsödi lakosoknak és a betyárt elárúló Csökmei István gyalui gúlyásnak. Ezek 1817 január 12-én az alispánhoz intézet levelükben kérték a Zöld Marci elevenen elfogójának járó 50 arany forint kifizetését. Zöld Marci elfogatásának körülményeit így részletezik: Egyszerre bérontottunk és Zöld Marcit.... vasvillával vissza taszítván, a földre terítettük, megkötöztük és ámbár a nála lévő 100 egynéhány forintnak nékünk való ajánlásával — csakhogy szabadon bocsáta-nánk — kínálkozott; de mi mindamellett is őtet el; nem eresztettük, hanem inkább a gúlyásnak előre tett utasítása szerint megkötözve a magunk kocsiján s 3 lovon Tiszaföldvárra bévittük és ottan a helység házánál — ahol már Palatinszky Pista fogva tartatott, — resignáltuk".
Bulyovszky mezei biztos Kapus Miskát Vásárhelyen érte utól. Itt fogták el november 29-én Petri István házában. Ennyi küszködés után sikerült csak felgöngyölíteni és ártalmatlanná tenni a híres Palatinszky — Zöld Marci-féle betyárbandát. A Törökszentmiklóson összeült rögtönítélő bíróság mind a hármat, Palatinszkyt, Zöld Marcit és Kapus Miskát akasztófára ítélte. 1816 december 6-án délután fél kettő órakor a fegyverneki pusztán ,,az akasztófán mind a hárman kötél által az élők számából ki is töröltettek"

A törökszentmiklósi tárgyaláson egy 17 oldalas jegyzőkönyv készült,melyben jó néhány rablás és fosztogatás körülményei elevenednek meg. Ezen kívül a rögtönítélő bíróság az 1813-ban kiadott bécsi rendelet szerint,köteles volt a tárgyalásról és az ítélet végrehajtásról jelentést készíteni.
Ezt a jelentést József nádor 1817.áprili 8.-n 9983.szám alatt jóváhagyólag vette tudomásul!











Zöld Marci élete nem múlt el nyomtalanul,nevét nótákba foglalták,életéről két ponyva regény is napvilágot látott,festményeken,faragásokon tűnt fel alakja,költemények,regények is ábrázolták!
Kodály a legszebb újkori balladának nevezte a róla szóló éneket:

ágyat, lefektetlek.Zöld Marci

Addig gyűjj el én Mártonom,
Míg a szöszöm le nem fonom.
Ha el nem gyüsz akkorára,
Mást kötök föl a rokkára.

Már harmadik orsóm járja,
Szívem a szívedet várja,
Gyere, Marci, bebucsájtlak,
Jaj, de tiszta szívbül várlak.

Zárott ajtóm nyitva tartom,
Szép galambom bebucsájtom,
Teszek széket, leültetlek,
Vetek ágyat, lefektetlek.Zöld Marci

Igyunk, együnk, ha jóllakunk,
Még reggelig jót alhatunk.

Borúnyi látom az eget,
Egy terhes felhő fenyeget,
Fúj a szellő Fegyvernektül,
Reszketek a menykövektül.

Kértem Marcit az egekre,
Hogy ne menjen Fegyvernekre,
De nem hajlott kérésemre,
Bánatot hozott szívemre.

Megengedjél, szép angyalom,
Nem hibából cselekedtem,
Megtámadt egy ellenségem,
Elvesztettem remínysígem.

Mikor a vígbúcsút vette,
Száját az én számhoz tette,
Úgy csókolt meg utoljára,
Úgy ülött fel a lovára.

Háromszor tért lova vissza,
Hogy hordozta ide s tova,
Tán érzette szerelmünköt,
Szerencsétlen esetünköt.

Ha Zöld Marci veszni talál,
Ragadj el engem is halál:
Mert nála nílkül az ílet
Már énnékem csak itílet.



Az egyik ponyva borítója:


Ha valaki bővebben,minden részletre kiterjedően szeretne többet megtudni a betyár és társai életéről a következő kiadványokat keresse:

Szűcs Sándor: Betyárok,pandúrok és egyéb hírességek
Dömötör Sándor: Zöld Marci a Hortobágyon
Szántó Imre: Zöld Marci (Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve 1956)
Dr. Seres István: Források Zöld Marci életéhez
Valamint az egri,budapesti illetve a Hajdu-Bihar megyei levéltárak dokumentumai.
2016.nov.13 10:27 | #2
© janosp2 2016. ápr. 05. 14:58 | Válasz | #123
Üdvözlöm!
A Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban lehet kapni.
5 000 ft

© Hardi sándor 2016. ápr. 02. 19:31 | Válasz | #122
Adjisten! Hol lehet hozzá jutni ehhez a könyvhöz?

© janosp2 2016. márc. 26. 14:08 | Válasz | #121
Kedves tagtársak figyelmébe ajánlom ezt a könyvet.

© Pista 2014. ápr. 20. 13:17 | Válasz | #120
Rózsa Sándor körözési hirdetmény

© Pista 2014. ápr. 20. 13:16 | Válasz | #119

© öregkutya 2013. nov. 27. 20:41 | Válasz | #118
Kedves Boglárka !
Nálam senki nem veti meg jobban ezt a ballibsi bandát , már ne is haragudj de ez a zagyvaság amit felvittél az amúgy érdekes,értékes és teljesen más témárol szóló és arról igen jó írásokat közreadó forumot kár volt bemocskolni ezzel a szeméttel!
A honlap nem az enyém,de azt gondolom hogy amiért ezt komoly munkával létre hozta az általam nagyra becsült és tehetségéért tisztelt Szőke Péter ,az pont nem ez.
Ez nem tartozik egyik fórum témájához sem,durva,trágár,érthetetlen és nem illik egy női személyhez.
Csak reménykedem abban hogy ez nem lesz állandó jelenség ezen a komoly értékeket hordozó honlapon.
Kímélj meg bennünket -olyanokat mint én -akik ugyan nem írnak ide rendszeresen de időröl- idöre ide látogatnak és nem az ilyen förtelmekért tesszük azt.
Németh Béla(öregkutya)

Szabó Boglárka Bábolna 2013. nov. 26. 14:47 | Válasz | #117
Teljes romhalmaz, totális csődtömeg már a biszex, homoszexuális balliberális banda.


-HUN-AMERICAN már felsem mer menni a yutubra! A román cigány náci énje, SzékelyBarna Attila sem nyávog a yutobon. A faszbukón is csak viccekre telik a mutogatós pedofilnak. smiley

- A 11 magyar által partiba nyomott Ördög Lánya alias Kádár Éva vagyis Dugós Vica törölte a faszrabukós Ördög Lánya fiókját a faszbukón. Már csak Szabad Magyar nicken nyomatja a komcsi selejt Hagyót.
Szegény fehér folyásos Dugós a yutubon is csendben van s befordult a csődtömegek nagy magányába! Mióta nem barátosak már a meleg bábolnai rémmel, kussol! smiley

-Vitanuova2010 -ből már nem maradt semmi, csak egy csődtömeg! smiley

-A kis bocifejű, röfivel keresztezett bábolnai rém, a Tűz Angyal Hi-Tendou, Sacra, Keszi Boglár nicken futó buzicsaj is csak nyög, nagy magányában. A kockás kabátos koca Szabó Ildikó a Lüke Dikó néha sírdogál, néha magához nyúl, már nem is vakkant! A faszbukón is megállt a másolós tudomány! Nov 01. napján blokkolt és átment roncsiba. A blogja is haldoklik.

"Tűzangyal bemutatja:
A yutub fiókján nyomott még egy intrót, és kipukkadt a kis disznósajt. smiley
Rájött, hogy nincsenek követői. Nem érdekel senkit, hogy mivan vele.


A yutube nemzeti tisztázói jókat beszélgetnek s nevetve emlékeznek a rémre és csökött bandájára! A hackerek segítségével a föl alá alázták a nyomorult, tehetségtelen, ostoba meleg bandát!!! Fényes győzelmet arattak az ellehetetlenült szánalmas buzi társaságon!

Valahol a messze távolban, szerte a nagy világban radikális nemzeti hackerek emelik poharukat s újra felcsendül az igaz magyar, magyar nóta : isten áldja Magyarországot!
Szép volt nemzeti magyarok!

© Pista 2012. okt. 05. 23:17 | Válasz | #116
Betyárok Rétságon
II. rész
Krúdy Kálmán története

Krúdy köznemesi családban született Szécsénykovácsiban 1826 februárjában. Unokaöccse volt Krúdy Gyula, a hírneves író. Krúdy Kálmánt atyja nem iskoláztatta. Mondhatni vadon nőtt fel. A saját bőrén tapasztalva ismerkedett meg az élet farkastörvényeivel. Megtanulta, hogy csak önmagára számíthat. Egy összetűzése során már 15 évesen súlyosan bántalmazott egy patvarci juhászbojtárt. Nem lehetett akármilyen verés, mert az ügy a megyei közgyűlés elé került, s mintegy öt éven keresztül húzódott. Egy másik ügyben is folyt ellene eljárástongueuszta kíváncsiságból behatolt a megyeháza tisztilakásaiba, hol rajtakapták. Nem is volt otthon maradása, katonának állt. Itt érte őt a szabadságharc kitörése. Lelkes közkatonaként kezdte a honvédsereg 17. zászlóaljában, hol hamarosan őrmester lett, majd 1848 decemberében hadnagyi rangot vívott ki magának. Krúdy Kálmán sohasem nyugodott bele a szabadságharc bukásába. Világos után sem hagyta abba a harcot, gerilla lett, s sokáig üldözte az önkényuralom híveit a megyében. Nem is tehetett mást, hiszen mint a honvédsereg tisztjére, csak börtönbüntetés vagy az császári seregben való nyolc évi közkatonaság várt volna rá. A bujdosását választotta. Ismerte Nógrád minden zegét-zugát. 1849 végén körözést adtak ki ellene: "23 éves, nőtlen, R.cath.,kövér, közép termetű, barna hajú és bajuszú, bátor tekintélyű, öltözete betyáros, vörös mellyény, fehér zsinórral, fekete aranyos nyakkendő, sárga ködmön, fekete magyar kalap, fekete tollal". Miután az előző nem volt eredményes, 1850 februárjában megismételték a körözvényt. Ebből már az is kiderül róla, hogy " beszél magyarul, tótul, rosszul németül, s még rosszabbul deákul".
1850 jauárjában állt fel a zsandárság intézménye. Amilyen szívvel segítették az egyszerű emberek a bujdosó szegénylegényeket, olyannyira nem szívlelhették az őket üldöző zsandárokat. Nem is igen boldogultak az idegenként érkező pandúrok a minden árkot, bokrot ismerőkkel. A zsandárság tehetetlenségét jól jellemzi, hogy Krúdy Kálmánt négy vármegye is hiába üldözte, s ezt a tényt a kormány lapja is kénytelen volt beismerni.
Május havában mégis elfogták. Ezt abból a tudósításból tudjuk, mely hírül adja, hogy május 27-én megszökött a Pest városi börtönből. Krúdy sohasem rabolt, fosztogatott. A szebbik nemnek azonban sohasem tudott ellenállni. Általában a nőkkel való erőszakoskodás volt az ellene felhozott vád, "csíntalanság", ahogyan az akkori szóhasználat szerint hivatalos volt ennek elnevezése. A pandúrok és a csendőrök összeszövetkeztek elfogására. Az akció sikerrel járt ám ő újra megszökött börtönéből. Majd tíz éven keresztül nem hallani felőle semmit. Valószínűleg tudatosan hallgatták el tetteit, s újabb eredményes szökéseit, mert ez nem vetett jó fényt a bűnüldözés szerveinek munkájára.
1861 november 28-án halt meg Rétság határában, valahol a jászteleki és a vadkerti út találkozásában. Vesztét megint erőszakossága okozta. Egy leányt szemelt ki magának a Rétsághoz tartozó Jászteleken, s az ott levők üldözőbe vették. Csatlakozott az üldözőkhöz a véletlenül arra járó Diószeghy Tádé megyei csendbiztos, ki el is fogta őt miután Szokolyáig követte. Miközben a megyei börtönbe kísérte, Krúdy szökni próbált. A csendbiztos csak megsebesítése árán tudta Gyarmatra vinni. A börtönben gyógyult meg.
November 26-án Vácra kísérték őt egy másik ügyét tisztázó tárgyalásra, hol szintén erőszak miatt - melyet három fiatal leánykán állítólag elkövetett - került gyanúba. Hazafelé lovas pandúrok kiséretében jött gyalogosan. A jászteleki útnál egy kőrakás mögé bújva megdobálta őreit, s szeretett volna eltűnni a szemük elől az erdő sűrűjébe. Terve azonban nem sikerült. Namen Gusztáv pandúrtizedes golyója végzett vele.
A rétsági katolikus plébánia halotti anyakönyvébe az alábbi megjegyzést tette Ormat Antal plébános a november 30-i temetésekor: " A vad, veszélyes, közismert rabló méltó büntetését elnyerve így veszett el szánalmas módon."
Végh József

© Pista 2012. szept. 19. 20:40 | Válasz | #115
hozzak_haza_rozsa_sandor_hamvait

Fusti 2012. jan. 22. 16:33 | Válasz | #114
Ebben a témában azt azért érdemes megemlíteni, hogy sokan azért lettek betárok, mert nem akartak katonák menni, egy idegen megszálló hatalom a Habsburgok hadseregébe ezért választották a törvényen kívüli betyáréletet. Persze mint minden törvényen kívüli élet, bűnözéssel is járt, de ha az alapindokuk az volt, hogy nem akartak több évtizedre Habsburg katonák lenni, akkor érthető.
Persze nem az ilyen Oroszlán Pál félékre gondolok, akiknél a kiindulópont is a bűnözés volt.

© Pista 2010. nov. 19. 10:33 | Válasz | #113
Oroszlán Pali

Oroszlán Pál Városlődön született 1849-ben. Apja a városlődi közbirtokosság juhásza volt. A kis Pali a középiskola egy-két osztályát bizonyára elvégezte, mert a börtönben készített feljegyzései arról tanúskodnak, hogy írása meglepően szép, kiírott és helyesírási hibáktól mentes volt. Magyarul és németül egyaránt jól írt, a börtönben németről is fordított magyarra. A családi hagyományok szerint „suttyó” gyerek korában élénk, sokat olvasó, lányokat és barátokat kedvelő, jó táncos, jó kedélyű, de szelíd és elismerten okos fiú volt.
Betyárélete egész fiatalon kezdődött. Egyik rokonától egy pár szép új csizmát lopott; apja megverte ezért, ő pedig elment a szülői háztól, beállt a „menősök közé”, ahol ötödmagával évekig – körülbelül öt évig – egy fiatal bűnözőkből, útonállókból álló banda vezére lett. […] Első ízben Úrkúton fogták el.
Az elfogatása előtti időben Pali és társai Amerikába akartak kivándorolni, erre gyűjtötték a pénzt, és egymás után követték el a nagyobb szabású lopásokat. […] 1872-ben, 23 éves korában került a soproni fegyházba. Ott jól viselte magát, felettesei szabadon akarták bocsátani, ezért Kishartára, a közvetítő intézetbe vitték. Innen aztán 1887. július 31-én, 38 éves korában megszökött. A családi hagyomány szerint a börtönparancsnok két lánya közül a nagyobbik, aki szerelmes volt Paliba, segítette a szökésben. […] Kishartáról a vele együtt szökött két társával, Renkó Kálmánnal és Szántó Istvánnal minden valószínűség szerint Tolna megyén át jutott Zalába, Somogyba, ahol pár hét alatt nagy területeket kalandoztak be. […]
Oroszlán Paliékat állandóan 80–100 csendőr üldözte, tehát valóságos hajtóvadászat volt ellenük. 1888 őszén vagy telén végre elfogták és Veszprémbe a vizsgálóbíróhoz, majd Kaposvárra a bíróságra vitték őket. Oroszlán Palival és négy társával együtt még 22 egyént helyeztek vád alá. A tárgyalás nagy érdeklődés mellett 1889. február 18–22-én volt. Oroszlán hatásosan védekezett, feltűnő hidegvérrel és nyíltsággal vallott, hangoztatta, hogy soha embert nem ölt. Végül is fellebbezések után a kir. kúria újabb 15 évi fegyházra ítélte. A büntetés végrehajtására Oroszlánt a soproni fegyházba szállították. Ott egyfolytában le is töltötte a büntetését. A fogságban ezúttal is jól viselkedett, erre mutat, hogy a levelezést nem vonták meg tőle, rendkívül sokat levelezett. Könyvkötő munkát végzett bent, s ezzel keresetre is tett szert. […]
1904 végétől körülbelül 1910-ig egyfolytában szabadlábon volt. Rendőri felügyelet alatt állott, de a bűnözést se hagyta abba. […] 1911 elején már Sopronban találjuk, újra börtönben […], onnan átszállították Vácra. A váci fegyházból kapták az értesítést a hozzátartozók, hogy Oroszlán Pali meghalt, és ingóságait átvehetik. A családból azonban senki nem ment utána, így Oroszlán Pali életének utolsó hagyatéka ott maradt a váci fegyintézet letétjében.
Halálának idejét 1921–22-re teszik, akkor már a 70. évét is túlhaladta.
Dr. Darnay-Dornyai Béla: Oroszlán Pali, az utolsó bakonyi betyár. - A gyöngyösi csárda (1967)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 14. 15:59 | Válasz | #112
Üdv !

Szerinrem Pista itt nem a katonai törvényekre gondolt!
Amit meg leírtál az úgy van!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#111)

galpeter 2010. szept. 14. 05:46 | Válasz | #111
Persze azt nem mondta senki, hogy tisztelni kell, csak be kell tartani őket.

Mitől is lettek volna jók ők katonának? A szabad élethez voltak hozzászokva egész életükben, mindig is ebbe éltek, azt tették, akkor és ott amit éppen úri kedvük akart. Volt egy vezér akit vakon követtek bármit is mondott, Rózsa pedig (kihasználva tekintélyét) és (valljuk meg őszintén) lenyugodva a fiatalos hévtől szeretett volna békés polgári életet élni és abbahagyni a haramia élettel beverbuváltatta a betyárokat. Egyszer csak bekerülnek egy fegyelmezett (számukra nem is biztos hogy szándékozott) hadseregbe és ott szabályok, törvények vannak amiket ha akarod ha nem de be kell tartani.
Ezek után ne csodálkozzunk, hogy nem voltak ők a hadsereg krémje. És lett velük az ami lett.
Válasz 'Pista' üzenetére (#103)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 13. 23:13 | Válasz | #110
Üdv!

Példámmal inkább Rózsa Sándor pártját akartam fogni, kiben megvolt az akarat a jóra, a változtatásra, az új életre!
Természetesen a maga mellé verbuvált emberek, nem voltak mindenben egy állásponton és akkor nagyon szépen fogalmaztam...
Bizonyára így alakulhattak ki azon beszédek is,hogy: kapcabetyár, igazbetyár!
Jó példa erre a Talpuk alatt fütyül a szél c film!
Míg Csapó Gyurka tudta mi volt a puszta törvénye és azért küzdött tetteivel, addig a mellé szegődő Kapcabetyár csak hatalomra,vagyonra vágyott.
Válasz 'Hagyományőrző' üzenetére (#107)

© Oláh Miklós 2010. szept. 13. 22:34 | Válasz | #109
Ahogy mondod,úgy van.
Én nézeteim tekintve ,bárki bármit mond én tisztelem őket.Kész.CSinál midnenki amit szeretne ,szabad országban szabad ember...Erről tényleg nincs mit vitázni.
Válasz 'Hagyományőrző' üzenetére (#107)

© Oláh Miklós 2010. szept. 13. 22:32 | Válasz | #108
Nagyon igaz.Gondoljatok csak bele.Egy embör akinek sönki sé parancsol....CSak az isten a számadója attól mög ugye nem igen köll félni...ez volt a pásztor ,hát még a betyárok...
Válasz 'Pista' üzenetére (#106)

© Hagyományőrző 2010. szept. 13. 22:30 | Válasz | #107
Kedves Miklós!

Tényleg nem kívánnék beszállni ebbe a vitába, ezer sebből vérzik mind morális téren, mind a vitázók egymáshoz egyáltalán nem közelítő nézetei miatt. A száraz tárgyilagosság miatt ajánlottam alant a két kiadványt.

Egyet azért meg kell értened a szabadcsapatot tekintve: Mikor Rózsa beállt a harcoló honvéd hadtesthez, önként adta fel a puszta törvényeit a honvédparancsnokság felettes jogállását a szabadságharc idejére mint felsőbb hatalmat maximálisan elfogadva. Ami pedig a legfontosabb, hogy a Hunyadi hadtesten belül ez által az embereiért is felelősséget vállalt. Ergo megszűnt betyárnak lenni erre az időre, ha nem is szó szerint, de "mundért húzott" és a felettese Damjanich János (aki egy ideig ódákat zengett róla!!). Tehát ha valami "hiba van a plajbász körül", akkor már nem a puszta törvénye a mérvadó, hanem hadbíróság.

További jó és tartalmas vitát kívánok nektek!

Üdv;
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#105)

© Pista 2010. szept. 13. 22:10 | Válasz | #106
Tavalyelőtt hallottam Hortobágyon egy öreg nénitől, hogy "a jó csikósból lesz a rossz huszár".
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#105)

© Oláh Miklós 2010. szept. 13. 22:06 | Válasz | #105
De ugyanúgy legendákat beszélnek róluk, sőtt még talán többet is mint a huszárjainkról.LEgsikeresebb lovas század volt ha a hírüket nézzük.De betyár az attól még betyár ha katonának áll is.SAját törvényeik nem illettek a katonai szabályzatokba.
Nem volt való Sándornak a katonaló..
Válasz 'Hagyományőrző' üzenetére (#104)

© Hagyományőrző 2010. szept. 13. 22:02 | Válasz | #104
Kedves Balázs!

Ez nem túl jó példa:

"Az menekülés, félelem, bujdosás volt, melyből ők is kikívánkoztak...Gondoljunk Rózsa Sándorra ,aki még a 48-as szabadságharcba is beállot szabadcsapatával!"

Lehet hogy nem tudod, de a 150 fős szabadcsapatból csak az odaúton 10-en vagy 15-en egymást ölték meg különböző kocsmai és egyéb verekedések kapcsán, valamint a bácskai területen az ütközetek után tanúsított magatartásuk miatt (gyújtogatás, nemi erőszak, jószágok erőszakos elhajtása stb.) a korabeli társadalmi és politikai nyomás hatására ezt a hadtestet feloszlatták, és az addig a részükre megítélt közkegyelmet Kossuth és a Honvédelmi Bizottmány semmisnek nyilvánította.

Üdv;
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#96)

© Pista 2010. szept. 13. 21:42 | Válasz | #103
Idióta törvényeket nem lehet (és nem is kell) tisztelni.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#97)

© Hagyományőrző 2010. szept. 13. 21:42 | Válasz | #102
Adjon Isten!

Javasolnék két kiadványt:

Veszelkáné Gémes Eszer: Történetek Rózsa Sándorról
(RTV-Minerva 1981)

Meglepő, belsősként töri meg a sokak által alapvető dologként kezelt és idealizált népi "betyár romantikát", akinek szeme és esze van, gyorsan megérti mi a különbség a betyár és a pásztor között, valamint hogy milyen életet is éltek valójában.

A másik kötet egy kicsit szárazabb, de szociológiai és egyéb levéltári anyagok kutatási eredményeinek felhasználása segítségével íródott. Vizsgálja a szomszéd országok betyármítoszait is, ott is hasonlóan idealizált ez a világ, mint nálunk.

Néprajzi Kiskönyvtár
Küllős Imola: Betyárok könyve
(Mezőgazdasági kiadó, 1988)

Minden jót!

karaffagyé 2010. szept. 13. 21:31 | Válasz | #101
Azt eddig kifelejtettük a történetből, hogy a betyárvilágban nehezen terjedtek a hírek. Könnyen átalakult így, könnyen meséssé vált, mire egyik tanyáról a másikig ért. Nem szabad elfelejteni szerintem azt, hogy ha a betyárokat hősökké emelte az egyszerű ember, akkor az azt is jelenti, hogy a betyár szabadságában, bátorságában, szilajságában a maga semmi kis életét látta, átalakulva, szebbé, mássá válva. Én azt gondolom, a betyárokról szóló történetek épp ezért félig csak kitalálások, de hogy a mai egyszerű, hétköznapi emberekben is él ez az igény a mesére, a másra, az igazságtalanságok megváltoztatására, az biztos. Ezért a betyárok nemes küldetést is vittek: Példájuk szerintem sok esetben épp jobb irányba terelte az egyszerű embert. Megtanította arra, hogy van mit értékelnie, és van mit elveszítenie.

© Hadházi Balázs 2010. szept. 13. 21:30 | Válasz | #100
Az igazságos Mátyás!!!
Nem hiába lett ilyen a híre...talán mert akkor még a parasztnak nem csak kötelessége volt, hanem JOGA is!

© Hadházi Balázs 2010. szept. 13. 21:25 | Válasz | #99
Megint azt mondom amit eddig, a törvényhozó és a törvény is ZSIVÁNY és ezt kellet betartania a szerencsétlennek, ebbe volt belekényszerítve!
Akkor hogyne jogosítaná fel a parsztlázadót, a forradalmárt, A BETYÁRT ez ellen lázadni!
De ne érts férre, nem azt mondom,hogy elő a fegyvert és puff, csak arra akratam felhívni a figyelmet,hogy előbb volt igazságtalanság és aztán betyár, NEM A BETYÁROK KEZDTÉK!

Válasz 'galpeter' üzenetére (#97)

© Oláh Miklós 2010. szept. 13. 21:16 | Válasz | #98
Elszánt vagy.Rendőrt tisztelhetünk benend?
Válasz 'galpeter' üzenetére (#97)

galpeter 2010. szept. 13. 21:14 | Válasz | #97
Gondolj bele, hogy minden rendszerben mindig az erősek irányítják a társadalmat.
Most, az mennyire igazságos vagy nem hát az bizony a számukra mellékes dolog.
Lehet ezt diktatúrának is nevezni de a lényeg mégiscsak az, hogy a főnökök ők maguk.

A mostani rendszer tökéletes? Nem, de ez van, ezt kell szeretni.
Most is vannak pe akiknek ez nem tettszik (és azt ki mutatják tetteikkel) azok most "pihennek".

Amíg az egyik oldalt a törvény védi addig a másik oldalon (ahol tán az igazság van) az emberek mit tehetnének? Semmit, ez volt és kész. De ez nem jogosít fel senkit (ha igazságtalannak érezte ezt) a törvények átlépésre vagy annak megsértésére.

Képzeld mi lenne ha most is ezt tennék az emberek, káosz.

Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#96)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 13. 21:03 | Válasz | #96
"Egy pillanat, én egy árva szóval nem mondtam, hogy az elnyomás valami kéjmámor volt az embereknek."

Akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy ugyan úgy válaszoltak az elnyomóknak...

"Csak amíg a jog az urak oldalán volt addig sajna ők ezt kihasználták és persze úgy is írták és értelmezték. "

Ja bocsánat, akkor egyet kell vele érteni???

"De arra kíváncsian várom bárki válaszát, hogy mi lehetett a jó a betyáréletben."

SEMMI!
Az menekülés, félelem, bujdosás volt, melyből ők is kikívánkoztak...Gondoljunk Rózsa Sándorra ,aki még a 48-as szabadságharcba is beállot szabadcsapatával!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#95)

galpeter 2010. szept. 13. 20:49 | Válasz | #95
Egy pillanat, én egy árva szóval nem mondtam, hogy az elnyomás valami kéjmámor volt az embereknek.

A hülyeség az hülyeség bárki is követi el.
Csak amíg a jog az urak oldalán volt addig sajna ők ezt kihasználták és persze úgy is írták és értelmezték.

De arra kíváncsian várom bárki válaszát, hogy mi lehetett a jó a betyáréletben.

© karikasostor 2010. szept. 13. 20:26 | Válasz | #94
Balázsnak teljesen igaza van abban, hogy ha egy betyár megölt valakit, rögtön gyilkossá meg bűnözővé kiáltották, pedig lehet hogy csak a családját védte és abban a pillanatban lett betyár( mert bújdosnia kellett a törvény elől), mikor megölte a delikvenst, de az urak azok ölhettek kedvükre, mert nem mindenki élte túl a kerékbe törést meg a 90-100 botot.
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#93)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 13. 20:07 | Válasz | #93
Csak tudod ez a film a BETYÁRÉLETET(átfogóan!) nem a romantikus oldaláról közelíti meg, hanem a maga valóságában akarja közvetíteni!
Én csak arra akartam felhívni a figyelmet,hogy a filmben szereplő öldöklések, nem csupán annyiról szólnak,hogy ez a betyár de rossz ember, lelőtte a másikat...
SOKKAL TÖBBRŐL VAN SZÓ...,de nem érted!

"És még valami ők nem voltak Robon Hoodok akik azért vették el a zsarnoktól, hogy azt visszaadják az arra érdemes embereknek, ők elvették más jussát és ennyi."

Úgy beszélsz mintha ettől a társadalmi rétegtől nem vettek volna el semmit, mintha őket nem bántották, ölték volna meg az urak.
Milyen jogon bíráskodott egyik ember a másik felett törvénytelenül, igazságtalanul, abban hol volt az emberség, kötelessége az volt mindenkinek, de joga csak az uraknak!
Ja bocs, a szegényeket nem a fegyver ölte meg, hanem a munka,igazságtalanság, a szegénység...
(ja és Robon Hood-ék biztos olyan nagyon szépen csináltak mindent, ezek a csúnya betyárok meg fejbelőtték a másikat...)

Csak tudod az a gond ezzel a vitával,hogy te az én érveimre, kérdésemre nem reagálsz, mert te is jól tudod,hogy akkor magad ellen kellene beszélni, én meg már így belefáradtam a kiabálásba!

Válasz 'galpeter' üzenetére (#89)

galpeter 2010. szept. 13. 16:14 | Válasz | #92
Részben igazad van, Ő is írt egy regényt ezzel a címmel és még Krúdy Gyula is:
http://mek.oszk.hu/03700/03754/

"Ha mán a betyárokrul értekezünk".
Válasz 'pernyezsandár' üzenetére (#90)

© Oláh Miklós 2010. szept. 13. 08:48 | Válasz | #91
Röggelt!
Inkább lovagolj akkor és ne filozofálj ennyit.smileyAmúgy van fanyergem is de nem sokszor ültem benne.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#89)

© pernyezsandár 2010. szept. 13. 08:07 | Válasz | #90
Adjon Isten !

Nem akarok csatlakozni a témához, csak annyi hogy Rózsa Sándor regény szerzője nem Krúdy hanem Móricz Zsigmond. Ha mán a betyárokrul értekezünk.
Monden jót !

galpeter 2010. szept. 13. 06:51 | Válasz | #89
Balázs!

Ha visszamész egy kicsit, láthadd hogy NEM a film bírálata és annak a mondanivalója és kritikai minősítése a beszélgetés témája.

Kérlek tekints el attól, hogy most filmesztétaként szerepeljek és ismertessem a film mondanivalóját.

Karaffagyé!

Tökéletesen látod a betyárok helyzetét, és amint látom nem is állsz védelmük alá.
De, hogy szabadsághősök voltak vagy sem?
Egyszer egy ember azt mondta: "hogy mi az árulás és mi a hazaszeretet azt mindig az idő dönti el".
Az ő esetükben ez maximálisan igaz.

És még valami ők nem voltak Robon Hoodok akik azért vették el a zsarnoktól, hogy azt visszaadják az arra érdemes embereknek, ők elvették más jussát és ennyi.

Miklós!

Akkor Neked honnan az infóid a betyárokról? Érdekel, mert szeretnék többet tudni.
Amúgy látom, hogy szőrén ülöd a lovat. Az nem rossz (én is úgy ültem), de aztán vettem egy priccset és azon lovagolok. Tudom ajánlani, kényelmesebb (neked és lónak egyaránt) de sokkal-sokkal nehezebb.
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#86)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 21:41 | Válasz | #88
smileyMegint a nevemben nyilatkozol.Szokjál le róla.Én nem innen tudom.
De föl is adtam biztos igazad van, csak azt hajtod amit kitaláltál, mást mög se hallgatsz.
Szép estét továbbra is én eltöttem magam hónapra mer hónap is nap lösz.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#84)

karaffagyé 2010. szept. 12. 21:23 | Válasz | #87
Én úgy hiszem, gondolom, a betyárok romantikája nem véletlenül alakult ki. Nme véletlenül lettek írók hősei, vagy híresek, nevesek. Egyfajta szabadsághősök is voltak ők, akik merték vállalni az éppen fennálló rendből való kivonulást, és a rendet fenntartók elleni harcot. Természetesen áldozataik között lehettek vétlenek, szegények is. Sőt, hiszen látjuk a történetekből, hogy ha éhesek voltak, ott ettek, ahol és amit tudtak. Az áldozatok mindig és mindenkor másképp látják az adott eseményt, mint a kívülállók. Ezért alakulhatott ki a betyárromantika. Érzésem szerint máma is ilyesmi kezd kialakulni. Ennek egyik példája a Miskolci Boni és Klájd volt, a másik a viszkisrabló. Ellenpéldája az erőszakos rendőrgyilkos Engel, akit a közvélemény egyértelműen elítélt. Ha nehéz helyzetben van az ország, a nép, márpedig ebben a szabadrablásban, vadkapitalizmusban ami most van ez van, egyre több olyan "betyár" is fog támadni, aki bizony a pénzváltókat, bankokat, pénzautomatákat, pénzszállítókat ki fogja rabolni. Az igazi szegénylegények meg az erdőről a fát, a rétről, a mezőről az állatot, a termést. Mert vad helyzetben vadak a reakció is.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#82)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 21:22 | Válasz | #86
Nem érted, de nem is fogod...
Mi nem álmodozunk a betyáréletről, pont ezt próbáltuk bizonygatni itt neked,hogy ebből ők is csak szabadulni akartak!Ez nem más részemről mint tisztelet és megértés.

Igen bűnözők voltak, akik jobb sorsért küzdöttek, mert nem akartak prancsszóra kapálni és kaszálni...

Kérdésemre nem feleltél... ezek szerint tényleg nem érted a filmet!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#82)

galpeter 2010. szept. 12. 21:14 | Válasz | #85
De olyan nagy tudás nem kell, hogy az ember tudja, hogy mi volt a bűn és mi nem.
Mit tettek a betyárok és lehet véleményt formálni róluk.
Nem ördöngősség, tudom ajánlani hasznos dolog mindenkinek.
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#83)

galpeter 2010. szept. 12. 21:12 | Válasz | #84
Innen a netről, ahonnan Te is. Vagy Te személyesen tőlük tudod, hogy milyen élet volt akkor?
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#83)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 21:00 | Válasz | #83
Honnan szereztél ilyen beható tudást a betyárokról?
Válasz 'galpeter' üzenetére (#82)

galpeter 2010. szept. 12. 20:58 | Válasz | #82
Te nem érted a lényeget, az pedig az, hogy a romantikus hősöknek nevezett legények nem voltak mások mint az akkori bűnözők.

Most is elvesz tőlünk az állam nagyon sok mindent, de mégse lesz mindenkiből a rendszer ellensége aki ártatlan emberek összegyűjtött javait veszi el.

A film és a valóság teljesen más, olvastam Krúdy Gyulától Rózsa Sándort, hát mit mondjak, az idő megszépíti az eseményeket.
Szegény és gazdag mindig is lesz, a társadalom így épül fel. Ha nem lenne szegény akkor nem lenne gazdag sem, ezt úgy híjják hogy kommunizmus. Ez tán jobb lenne?

Ami miatt ide írtam az nem más mint a betyárokról szőtt álmokat egy kicsit rendbe tenni. Nézzük meg a valóságot és utána ítélkezzük vagy mondjunk véleményt.

Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#78)

© bardil 2010. szept. 12. 19:49 | Válasz | #81
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_5/007_kozrendeszet.htm

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 19:08 | Válasz | #80
Kegyetlen idők voltak.Nem anyámasszony katonákat szült.

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 19:07 | Válasz | #79
CSAk akkor ,hogy a fenébe lehet ,hogy van egy "zsivány" és egy "betyár szavunksmileyAmi nem ugyanaz.Sőtt meg keverlek még kicsit.Kapca betyár, kocsis betyár úri betyár, lovas betyár, úton álló ,gaztevő...

http://www.youtube.com/watch?v=VmRnXzmo8mI&feature=related
Válasz 'galpeter' üzenetére (#74)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 19:04 | Válasz | #78
Péter te csak egyet hajtassz...direkt siklassz át mondataink felett, mert abban ott van minden magyarázat!

Miről beszélsz, nem kell elvenni semmit, csak értsd már meg,hogy a nemes, a törvényhozó és sokak úgy tettek szert vagyonra,hogy kihasználták főúri/politikai helyzetüket és nem tisztesééges úton!
Nem akarok itt politizálni, de igen ezektől vissza kellene venni!!!
Mert ugyebár látjuk,halljuk,manapság milyen visszaélések voltak a parlamenti székekben, kik, hogy, milyen módon tettek szert vagyonra, hasonló módon mint egyes főurak anno! Nem figyelve a szegényre, annak jogaira, mert nem bánta ha bele döglik is, mint ahogy "ma" se bánták,hogy bele döglik ez az ország!
Hisz a szegénynek csak kötelessége volt, joga nem...
És van, aki ez ellen felemelte a szavát!

A másik...Úgy látom te csak nézted a filmet, de nem nagyon értetted!
Szeretnék neked feltenni egy kérdést: miért épült a csatorna szerinted és miért lázadtak ellene a pásztorok, betyárok?
Válasz 'galpeter' üzenetére (#71)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 19:02 | Válasz | #77
Értyük mi hogy raboltak na sad Senki se mondta ,hogy nem sad
Válasz 'galpeter' üzenetére (#74)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 19:02 | Válasz | #76
NIncs laptopom sajna smileyLehet betyárkodni kéne éggyet smiley Pedig írnám akkor úgy ,de csak most telt le a műszakom bocs smiley
Válasz 'galpeter' üzenetére (#74)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 19:01 | Válasz | #75
smiley Miért?Nem vagyok hülye."Ebbe a világba má nem éri meg a betyárság sem.Ha így megy tovább nem ülök lóra többet, megköpöm a tenyerem és azt mondom kapát, kaszát ide!"
Válasz 'galpeter' üzenetére (#73)

galpeter 2010. szept. 12. 19:00 | Válasz | #74
Mondd Te most ezeket a sorokat a lóhátán ülve egyik kezedben a karikással és vágtában írtad?
Na ugye, na akkor ne beszélj hogy ez meg az.

Értsük meg a betyárok nem voltak mások mint az akkori r bűnözői.
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#72)

galpeter 2010. szept. 12. 18:55 | Válasz | #73
Annak idején a whiskys rabló volt az akit az egekig emelt a média, hogy ilyen meg olyan hős.
Beszéltem olyan emberrel akit lefektetett a fegyverét elvette.
De nem volt kíméletes a pénztárosnővel sem, ő egy évvel az eset után még mindig sírva mesélte el a történteket és pszihológushoz kell járnia hogy feldolgozza az esetet.

A betyárok nem mások int a mostani gengszterek, bűnözők elődjeik.

Miklós!

"Tőlem ugyan nem rabolna mert talán én is ott lennék köztük."

Mi tart vissza? Lehetsz most is bűnöző, de miért nem teszed? Mert jobb innen kívánni az elképzelt életet mint abban élni.

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 18:50 | Válasz | #72
Beszélj már a saját nevedben , ha löhet.
Te nem tudhatod mi mit tudunk meg mit nem.
A betyár élet nagyon nem romantikus.Se nem szép.Kényszerűség.
TE vagy itt csak aki a klaviatúra mellett a meleg szobában üldögélhetsz egész nap és szidod a holtakat.Örülök ,hogy ennyi időd van rajta elmélködni.Gyere ki hozzám vásárhelyre hajcsuk mög a ménöst üjj a lóra oszt beszégessük én többet nem is mondok neköd.
Vitát lézártam.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#71)

galpeter 2010. szept. 12. 18:42 | Válasz | #71
A film arról szólt hogy volt egy haramia aki megszökött a börtönből és megdöbbenve látja, hogy ahol ő eddig élt az már a fejlődés útját van (csatornát építenek). Nem tettszik neki, mert ő még a múltban él és nem tettszik neki. Szeretné ha minden a régi lenne. De az már nem lesz olyan mint volt a fejlődésnek nem állhatnak útját senki sem és ez fájt neki.

Ha az lett volna minden mint régen akkor most ti sem ültök a jó meleg szobában számítógép előtt ülve a klaviatúrát pötyögve.
És nem tudnátok ajnározni a betyáréletet.

Mondjátok má légyszíves: Ti mivel foglalkoztok?
Bűnözők vagytok, loptok raboltok, öltök? Nem, hanem tisztességes állampolgárok vagytok akiket valamilyen fondorlatos módon megfertőzött a romantikus betyárélet.
Amiről ma már SENKI sem tudja hogy milyen is lehetett.

galpeter 2010. szept. 12. 18:33 | Válasz | #70
Kedves Urak!

Ti most miről beszéltek? A betyárok nem tisztességes emberek voltak hanem haramiák, rablók.
És ezekért álltok most ki.

Most mi a helyzet itt Magyarországon? KAPITALIZMUS van, most akinek van attól el kell venni?
Hová jutnánk ha ez így lenne?

Áruljátok má el mi a fene tettszik a betyárokban? Most ezt komolyan kérdem!

És mégegyszer:
ti mennyire szeretnétek a betyárokat ha Tőletek lopott, rabolt vagy ne adj Isten ölt volna?

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 18:17 | Válasz | #69
Egyet mondunk Miklóssal!!!

Annyiban kijavítanám,hogy azért nem hiába énekelte a paraszt kapálás ,kaszálás közben a betyárokról szóló énekeket, balladákat, nem hiába karcolta,festette,faragta a mindennapokban használt eszközeire a betyárokat...Talán mert ő értük is tették, amit tettek!

Mert nem a tisztességes parsztot bántotta az, csak amelyikről tudta,hogy beköpi, elárulja vagy pedig azt aki ellensége volt, mint pl. a földtúró kubikosok...

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 18:09 | Válasz | #68
Kálomisták voltak azok és feltúrták a pusztát!Sajnáld őket ha akarod én most se teszem régen se tettem volna.
Nem volt igaz a 64# hozzászólásom?
Miből csinálta a pásztor az ostorát?
Honnan volt a csikósnak birka pörköltje?
Hogy fialtak a réti disznók mindíg csak egy,két malacot?
A pásztoroknak jutott is maradt is a betyárok tettei nyomán.Nem voltak külömbek mint mi.De még is külömbek voltak abban az egy dologban ,hogy a pusztán a rendet ők tartatták be.Így - úgy.
No és mög né kérdözd még égycő ,hogy mit szólnánk ha tőlünk rabolna.Tőlem ugyan nem rabolna mert talán én is ott lennék köztük.
A parasztság útálta őket.Őket is kirabolták persze.

No és végül.Készült az osztrák magyar monarchia alatt egy mezőgazdasági felmérés a kárpát medencéről, a magyar népről ez volt a lábjegyzetben:
"A magyar nép pedig kiváltképp lusta ,nem akar földet művelni,nem szánt ,nem vet ,a földet beszántani óckodék.A kapát és a kaszát soha meg nem fogék.A betelepített némötség viszont szorgosan művelék a földek nagyját, ahogyan a szerviánus és románus népök is mind művelék földjeiket.Tehát a magyarok földjeit mindenképpen meg kell művelni.A pásztorkodást ,ezt az idejétmúlt állattartási formát el kell törölni.A magyarnak kaszát kapát kell a kezébe adni."

Ugyhogy aki a pusztát fölturattya tőlem ne várjon eggyüttérzést.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#66)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 18:08 | Válasz | #67
Én megint másként értelmezem a dolgot, mint te...
A film arról is szól,hogy épül egy főcsatorna a pusztán, a pásztorok is lázadnak ez ellen(!!!), ezért állnak a betyárok mellé, ezért mondják a filmben,hogy "betyáros, pásztoros egyet jelent"...mivel egy célért küzdenek!
Véleményem szerint, ami jószágot elraboltak a kubikosoktól, azt is a csatorna ellen tették, akadályozván így is a város munkálatait,lázadva egy rendszer/törvény ellen amibe bele voltak kényszerítve, és amiről nem voltak megkérdezve! A másik meg,hogy szerintem azokat a jószágokat is csak kapták a munkához szerencsétlenek, nem volt az sajátjuk!

A film végén a gyilkosság, pedig azért történt, mert az egyik kubikos villát emelt a betyárra!
Mind szerencsétlenek voltak a szegények akkor, csak volt aki felemelte a szavát és volt aki tűrt!!

"De mégegyszer megkérdezem: ti mennyire szeretnétek a betyárokat ha Tőletek lopott, rabolt vagy ne adj Isten ölt volna? "

Én is tettem fel neked kérdést, én is érveltem, de te sem feletél nekem!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#66)

galpeter 2010. szept. 12. 17:40 | Válasz | #66
Teljesen igazgatok van: a betyár volt az az ember aki ölt, lopott, rabolt fosztogatott és így a társadalom elitje kellett volna hogy legyen. Csak őket nem értette meg az a társadalom akikkel szemben ezeket elkövette.

Miklós!

#64 ez a bejegyzésed soha nem volt igaz.
A pásztor az aki a törvényt betartva végzi munkáját, a betyár az volt aki (adott esetben pásztor volt) a törvényem kívül bűnözésből tartotta fenn magát. Ne keverjük össze őket, ezt kikérné ma is a pásztorok népes tábora.

És ne felejtsük el egy nagyon fontos dolgot: a nehezebb élet nem a betyárnak volt hanem annak akitől elvette vagyonát. Annak kellet mindennap felkelni vetni, szántani, aratni, állatokat nevelni és a végén még megvédeni a betyártól aki elakarta azokat lopni.
Ha Fakos-Csapó Gyurkánál tartunk: kiket akart kirabolni, kiktől hajtotta el a marhákat és a lovakat? Nem az uraktól, hanem a vásárból hazainduló parasztemberektől.
Szép vitézi dolog. Ehhez nem kell vér a pucában.

Mi a fenét gondoltok csak csirkét loptak ezek?
Ha mindenki a saját törvénye szerint élne akkor összevissza ölnék egymást az emberek. Káosz lenne!

De mégegyszer megkérdezem: ti mennyire szeretnétek a betyárokat ha Tőletek lopott, rabolt vagy ne adj Isten ölt volna?


© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 16:13 | Válasz | #65
Még valami.A pusztán saját törvény volt. Íratlan, ősi és mögszeghetetlen.Aki mögszögte möghalt.Persze a mai ember fiának ez már túl "barbár".De tisztább élet volt az mint amit ma folytatunk.Az életnek csak akkor volt értéke ha nehéz volt elvönni.Gondolkozz ezön.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#59)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 16:09 | Válasz | #64
"Betyáros , pásztoros eggyet jelent"

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 16:07 | Válasz | #63
Nos.Uram!
Igen ültem -27 fokban lovon egy egész estét,és még sok estét azon a télen.Igen muszályból.Vigyázni kellet a lovakat.20 éves vagyok.Egy pár telet már végig ültem a lovam.Szőrén ülöm a lovamat.Csak így tudok lovagolni így tanultam.Té mög né higgyél sémmit!Té is be sé mutatkozol és halott embörökrül mondasz ítéletöt!Gondolkozzál!Kinek mit mondasz.HÉ!Fene nagy vallásosságoddal ezt sé érted föl ésszel.
Amúgy mög kend mutatkozzon be milelőtt másról mond véleményt.

Még valami: egy öreg pásztor mondása volt: "A pusztán csak az isten látott minket ...attul mög nem igen féltünk"

Válasz 'galpeter' üzenetére (#59)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 15:59 | Válasz | #62
Én szoktam mondani a kezdő lovasoknak mikor nem ismerik föl a saját lovukat a ménesközt.
Válasz 'karaffagyé' üzenetére (#60)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 15:42 | Válasz | #61
No szép jó napot!!!

Hol is kezdjük...
Ludas Matyi, nagyon is tisztában volt a tulajdon viszonnyal, bizonyára nem láttad a filmet, azért mondod ezt! Akkor igyekszem így fejből idézni a párbeszédet az anyja és Matyi között:
-Matyi: Ej öreganyám, de jó is volna nem csak látni, hanem érteni is ezt a sok szép dolgot itt a kalendáriumban (mert hogy a kemence világánál nézegeti a könyvet)
+Öregannya: A tűz vesse fel azt a kalendáriumt.Dolgoznál inkább, minthogy a madarat s a nyulat lesed...
-Úrnak???
+Mit úrnak művelsz, abból neked is jut.
-Huszad!!!!!!!!!!!!!!!
+Igaz ember nem élhet el tisztes dolog nélkül.
-Az úr is annyira számol minket mint a ménest,s csak azt lesi mikor foghatja igába a csikót...A rőzsét is úgy köl összeszedni titokban, a fának legfeljebb csak az árnyéka az enyém a gyümölcse az úré, HÁT MI ÉLET EZ ÖREGANYÁM!!!
(gyönyörű jelenet a zene is nagyon jó, mert erre a mondatra az öregannya abbahagyja az evést és maga elé néz...)

Merthogy az a fa/gyümölcs/árnyék mind csak jelző és a jelölt dolgok az maga a valóság volt, mert az mondat az egész életükre igaz volt! És nem pedig döbrögi fájáról volt szó...
A szegény nevelte, ő kapálta,ő készítette, de örömük nehezen volt a saját munkájukban,mert nem ,hogy ingyen dolgozott a főuraknak, még a sajátjából is adni kellett... óriási a film ,ahogy visszadja a valóságot!

Merthogy a nagyságos úr , nem bánta ha bele döglik is a paraszt, duplán szedte az úri dézsmát, na de nem akarom leírni a forgatókönyvet, mert minden szava óriási igazság!

Rózsa Sándor c filmben egy példa: a nagyságos urak dőzsölnek, esznek, isznak mulatnak és röhögve szólal fel az egyik,hogy az adott kiszabott föld után beadandó veréb és varjúfejek számát, ha jól emlékszem tízezres nagyságrendűre emelik, ami azt jelenti,hogy a parasztnak eséje nincs ennyit begyűjteni, így aztán kötelező neki kifizetni a járulékot plusz az úridézsmát beadni, ami megint óriási...és ez csak egy példa.

Sobri Jóska, Gelencsér Jóska miért teszi azt amit, mert testvéröccsüket a szolgabíró halálra vesszőzteti, Farkos Csapó Gyurka miért teszi azt amit, mert valamikori pajtársai elárulják...

Nem a szegény kizsákmányolása volt a cél, hanem a nemes, a gróf, azok akik sanyargatták a népet,a faluját, a családját...

Még egy jelenet a Ludas Matyiból:
Egy parasztot berendelnek, mivel 10 mérő búzával csappantotta az úri dézsmát, a parasztember elmondja Döbrögi előtt,hogy a fia fejébe vette,hogy tanulni akar, neki kell a 10 mérő búza...felelet: Én se jártam oskolába, mégis nagyságos Döbrögi döme vagyok, a te fiad hiába mászik a tudás fájának legtetejébe ,mégis csak moncskos ,bödös paraszt marad. Takarodj a fiad után, az én búzámból nem maraskodjék senki!...Még ezek a bödüsek akarnak tanulni.

"Elég sajnálatos, hogy áruló légyen az akinek a törvényt kell védeni. "
Nem érted a filmet, Mérges Balázs nem árult el senkit, azért mondta ezt,mert tudta,hogy az a törvény amit neki be kell tartani az csak a törvényhozók érdekeit veszik figyelembe és igazságtalan...és nyugodtan vissza lehet emlékezni a Rózsa Sándor c. fílmben a veréb/varjúfejes törvényre , mert az is törvény volt, csak éppen a szegény ellen.

Nem a gyilkosságot pártolom, de ha már te egy példával/kérdéssel pedálozol itt, akkor had mondjak/kérdezzek én is egyet-kettőt: Te mit tettél volna , ha öcsédet halálraveszőzik, mert csappantotta a dézsmát(?), vagy ha fiad tanulni szeretett volna, de ilyen törvények miatt kényszerül ő is parancsszóra kapálni,kaszálni...(?)vagy ha egy hétgyermekes családtól egyetlen tehenét is elkobozzák, mert az a szerencsétlen az uraság legelőjén legelt?

Na minden jót!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#56)

karaffagyé 2010. szept. 12. 12:32 | Válasz | #60
Kedves Miklós! Ha te írtad a hsz-ed végén azt a szép bölcsességet, akkor nagyon köszönöm, egy klasszikus stílusú sírfeliratban megörökítettem.

Pásztor sírfelirata

Pásztor nyugszik itt, ki ismerte a pusztát,
s nem kiáltott farkast sosem a juhászkutyára.
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#57)

galpeter 2010. szept. 12. 11:09 | Válasz | #59
Igen, valóban ő mondta.

Elég sajnálatos, hogy áruló légyen az akinek a törvényt kell védeni.
Ezek után ki az aki bízik még bennük és a törvényben?
Most egy rendőr ugyanezt megteszi gyorsan és mélyen elítéljük. Igen más a film és más a valóság.

Kedves Miklós!

Mondd Te hány éves vagy? Te ültél már minusz 27 fokban?
Miért? Dolgoznod kellett? Muszályból? Kötve hiszem!
És hányszor?

Amúgy, meg ne sajnáljuk má őket hiszen saját maguknak választották ezt az életformát.

Vajh hányan vannak itt Magyarországon akik valóban úgy élnek mint annó az Őseink?
A válasz rövid és tömör: senki.

Úgyhogy ami itt romantikus regénymese a betyárokról az nem más mint az akkori bűnözés volt. És mint cselekedet olyat nem lehet szeretni. Nem hallottam olyat, hogy ellopták valakinek az autóját és azt mondta volna, hogy ezek milyen derék emberek!

Mégegyszer: abba gondoljatok bele, ha Veletek követik el a betyárok a cselekedeteiket, akkor hogy vélekedtek róluk!

És még valami: mi az hogy rászolgál valaki a halálra egy másik embertől?
Van ilyen, lehetséges ez?
Hogy lehet ilyet mondani?

1, Az embernek csak az Isten veheti el az életét (NE ÖLJ, TÍZ PARANCSOLAT)
2, Mi olyat kell tenni, hogy meggyilkoljon egy ember egy másikat?

Semmit, elárulom hogyha nincsenek törvények amiket be kell tartani az előbb utóbb anarchiához vezet ami egy társadalom bukását, és vesztét okozza.
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#58)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 12. 08:45 | Válasz | #58
Szép jó reggelt!!!

Most templomba készülök, de ha megjöttem válaszolok...Addig nézd meg ezt a filmet és figyelj oda jobban Mérges Balázs csenbiztos szavaira!!!!
Válasz 'galpeter' üzenetére (#56)

© Oláh Miklós 2010. szept. 12. 08:11 | Válasz | #57
Aggyon az Isten!
Jobb ha tudod az időzetet pont egy csendbiztos mondta.
Nem tudsz te sömmit a betyárokról.Ne erőltesd magad.Úgy beszélsz mint ha csupa jó dolog történt volna velük miközben loptak ,raboltak(Loptak raboltak...mhm).Ültél már -27 fokban kint a lovon például?(én igen hidd el nem leányálom)Nem hiszem ,hogy csak úgy jókedvükből tötték amit töttek.De ha igen, én akkor is tisztölöm őket.Aki nem az nem.Szívöd ügye.
"A jó Isten tudja, ha a Te ismerősödet ölték volna meg, vagy loptak-raboltak volna tőlük nem hiszem, hogy ez lenne a véleményed a betyárokról."
"Könnyen meghalhat aki rászolgál."...Ha pedig ez történt volna és én nem értök vele éggyet kinn a pusztán utólérte volna a bicskám a torkukat.

Végezetül :Aki nem érti a pusztát ne kiáltson állandóan farkast a juhász kutyára....


Üdv
Válasz 'galpeter' üzenetére (#56)

galpeter 2010. szept. 12. 07:37 | Válasz | #56
Ludas Matyi talán nem volt tisztába a tulajdon viszonnyal azért mondott ilyet, hogy vajh kié is a fa,ha Döbrögié akkor a gyümölcs is az övé.

Most ugyanilyen rendszerben élünk és ez a kapitalizmus, lehet hogy sokaknak a szoci féle államforma jobban tettszik, de 1990-ben az itt megbukott és jött ez.
Ez olyan mint a házasság: amíg jobbat nem találnak ki ez a legjobb és ezzel kell együtt élni.

És a vagyonát mindenkinek megvédeni az olyanoktól akik azt azt el akarják venni.
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#53)

galpeter 2010. szept. 12. 07:23 | Válasz | #55
Na azt kötve hiszem, mert az idézet biz abból van.

Amúgy mindegy, hogy mitől (vagy milyen külső okok miatt) lesz valaki bűnöző, a bűn az bűn mentség nem lehet rá.

Ennyi erővel mindenki beállhatott volna betyárnak, merthogy nehéz az élet, elnyomnak, stb..

Persze lehet hozzá mentségeket keresni, de ha a betyárnak Te lettél volna az áldozata akkor másként látod őket.

Gondolj bele: ha a házadba betörnek, vagy a kocsidat ellopják, vagy a pénzedet vagy az állatodat ellopják vajon ugyanígy vélekednél róluk?

Nem hiszem.
Válasz 'Hadházi Balázs' üzenetére (#54)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 11. 22:30 | Válasz | #54
Ja és nekem mástól rémlik az idézet...
Válasz 'galpeter' üzenetére (#52)

© Hadházi Balázs 2010. szept. 11. 22:27 | Válasz | #53
Üdv!

Csak az nem mindegy kedves pajtárs,hogy milyen okból leszünk bűnözők...,mert nem jókedvükből tették azt amit!

mert azzal is illik ám tisztában lenni,hogy ezek a betyárok abból a sorsból kívántak kiszabadulni, amelyet a kigyelmetes nagyságok kényszerítettek rájuk,s még meg sem születtek...
mert bizony leírhatatlanul sanyargatták a szegényt.

Ajánlom sokak figyelmébe a Ludas Matyi c. filmet,gyönyörű,igaz beszéd hangzik benne...Idéznék egyet Matyi szavaiból:
"... a fának legfeljebb csak az árnyéka az enyém, a gyümölcse az úré..."
És biz a Rózsa Sándor c. filmből is lehetne idézni.
Válasz 'galpeter' üzenetére (#50)

galpeter 2010. szept. 11. 22:10 | Válasz | #52
A jó Isten tudja, ha a Te ismerősödet ölték volna meg, vagy loptak-raboltak volna tőlük nem hiszem, hogy ez lenne a véleményed a betyárokról.

Amúgy azt filmet én is láttam amiben ez az idézet szerepelt: Talpuk alatt fütyül a szél.

De ki volt aki ezt mondta? Farkos-Csapó Gyurka nem más mint egy betyár akinek a lelkén jó pár gyilkosság száradt.
Válasz 'Oláh Miklós' üzenetére (#51)

© Oláh Miklós 2010. szept. 11. 21:30 | Válasz | #51
Aggyon az Isten!
"..Igazabbak voltak azok mint sok becsületes..."
Válasz 'galpeter' üzenetére (#50)

galpeter 2010. szept. 11. 21:18 | Válasz | #50
Üdv Mindenkinek!

Látom, hogy nagy tiszteletnek örvendenek itt a betyárok, DE
egy nagyon fontos dolgot azért ne felejtsünk el: a betyárok nem voltak mások mint: bűnözők.

Tehát aki őket tiszteli az nincs tisztába a betyárok tetteivel, vagyis hogy olyan dolgokat tettek ami más kárára volt. Légyen az vagyon elleni vagy személy elleni cselekmény.

Ha bele gondol abba, hogy ha azt ővele (vagy a rokonával) követte volna el akkor biztos más lenne a hozzáállása a betyárokhoz.

© Oláh Miklós 2010. feb. 19. 09:55 | Válasz | #49
Borsos Sándor jászkiséri betyár históriája

A Helytörténeti Gyűjteménynél dolgozó fiataloktól kérdeztem, hallottak-e már Borsos Sándorról, Jászkisér híres betyárjáról? A válaszuk: nem. E gondolat adta a számomra azt az ötletet, hogy névadónk Csete Balázs jegyzetei, az alapító és ma is élő idős szakköri tagjaim leírásai alapján, valamint a nyomtatásban megjelent, Békés István: Magyar ponyva („PITAVAL”, 1966-ban a Minerva könyvkiadó) alapján megírom a mai jászkiséri nemzedék számára Borsos Sándor, jászkiséri betyár hiteles történetét.

A történelemből közismert a Habsburgok, elsősorban Mária Terézia (1740–1780) háborúi Nagy Frigyes porosz királlyal (1741–1748). A háborúhoz – mint mindig – sok pénz kellett s így az uralkodónőnek örömmel jutott tudomására, hogy a hármas kerület (Jászság–Nagykunság–Kiskunság) önmegváltani óhajtja magát az I. Lipót császár által 1702-ben eladott Német Lovagrendtől. 1745. május 6-án adta ki Mária Terézia a diplomát, ami tartalmazta a jászkunok ősi privilégiumát, a Redemptiot. Hálából még a törökök által elpusztított Kiskunságból is adott területet nekik. Így a jászkisériek a Kisújszállástól délre, Kiskunmajsa közelében lévő Pálospusztát kapták meg (1849-ben a szabadságharc bukása után Kecskemét vásárolta meg).

A kiséri gazdák lábas jószágaikat, növendék lovaikat, szarvasmarháikat, juhaikat április 24-től, Szent György napjától szeptember 29-ig, Szent Mihály napjáig ide hajtották le legeltetésre. Az oda-visszahajtás 2-3 napot vett igénybe. A nyári őrzésre a gazdák csikóst, pásztort és juhászt választottak, akik bizonyos bérért vállalták ezt a munkát. Az állattartó gazdák maguk közül „pusztabírót” választottak, akinek kötelessége volt a pásztorok ellenőrzése, az idegen állatok távoltartása a kisériek legelőjétől.

Így kerül sor Borsos Sándor édesapjára is a pusztabíróság. Pontos születési évét nem találtam az anyakönyvben, de a fiáét már igen. A jászkiséri református Egyház anyakönyvében ez található: ifj. Borsos Sándor született 1849. február hó 23-án, édesanyja Luktor Mária, keresztszülei: Márton Ádám és neje Varga Teréz, mindannyian jó módú kiséri gazdák. Az idős Borsos Sándor különösen nagy tiszteletnek örvendett a községben, a község jó módú gazdái, sőt a földbirtokosok is a baráti köréhez tartoztak.

Pálospusztára – amikor pusztabíró lett – az idős Borsos Sándor a fiát, az ifjú Sándort is magával vitte. A serdülőkorban lévő Sándor az édesapjával együtt barátságot kötött a környéken élő olyan emberekkel, akik lopásból éltek, a pusztákon legeltetett, illetve ellopott állatokból éltek, magyarul betyárkodtak, ahogyan ebben az időben az ilyen embereket nevezték. Apa-fia mindketten megkedvelték ezt az életmódot, amikorra az ifjú Sándor fiú legénnyé serdült, lopás lett a család mestersége. A feljegyzések alapján igen szép daliás fiatalember lett a Sándor fiúból: kb. 180 cm magas, vállas, karcsú, erős, szőke fiatalember, aki után szinte futottak a fiatal kiséri leányok és a menyecskék. Sándor talán ezért nem nősült meg sohasem, ám szerelme volt, de erről később.

1869-ben besorozták katonának mint a többi jász gyereket, őt is a Habsburgok törvényei alapján idegen földre, Lengyelországba vitték katonának. Édesapja addig járt utána, míg néhány hónapi katonáskodás után leszerelték, sőt törölték is a nevét a katonakötelesek sorából. Alapító tagjaink elmondásai szerint az ekkor már Jászkiséren élő földbirtokos Hegedűs családnak a tagja – Hegedűs Zsigmond –, aki a hármas jászkun kerület főkapitánya és igen tekintélyes ember, barátságban volt Borsos Sándor édesapjával. Állítólag e barátság eredménye volt, hogy az ifjú Sándort felmentették és törölték a katonai nyilvántartásból.

Ezek után kezdődött el az ifjú Sándor betyár élete, amiről a szakkör alapító tagjai is igen sokat meséltek, sőt Csete Balázs is 1956-ban feljegyzett néhány esetet az élő kútfők alapján Sándor betyár tetteiről. Most ebből említek meg egy néhány esetet.

Borsos Sándor vidáman ügetett kesely lábú lován a „Császár-útján” Heves felé. (Ezen az úton haladtak a törökök Jászkisérről Jásziványon át Heves felé Eger várába.) Ügetése közben azon gondolkodott, hogy miért is lett ő jó módú szülők létére betyár?!… Hisz ebben az időben, de még később is a betyárokra, börtön és akasztófa várt. De hát elindultam a lejtőn, most már nincs megállás!… – gondolta ismét magában Sándor. A nyavalyás betegség is kínoz, ami előbb utóbb úgyis végezne velem, így hát e kis időre már maradok betyár! Legalább örökre emlegetni fognak, elsősorban a földijeim, a jászkisériek…

Ügetése közben egyszer csak hallotta, hogy a távolból kocsi közeledik. Ilyen kocsizörgése csak a „Tótországból” jövő kocsiknak van. Feltevésében nem is csalódott, mert már látta is a kocsival közeledő, széles kalapú tót atyafit… A „Jász vásárra” közeledik biztosan – gondolta Sándor…, de mik lehetnek a szekéren?!… S már előtte is volt a tót kocsijával, mire Sándor így szólítja meg: „Hogy akarja Bátyám?! – „Vásárra menni” volt a válasz. „Oszt mit a visz a vásárra? – Fazekakat, cserébe élelemért… Nagyot kiált erre Sándor: állj! A tót megszeppenve engedelmeskedik neki. „Szállj le a bakról, aztán mutass egy kicsit azokból a fazekakból!!… Vágjál földhöz egy fazekat!”

A tót megijedve ugyan, de tovább indult. Erre Sándor dühösen így kiáltott rá: „Ne rontsd el a kedvemet, hé! Tedd amit mondtam, mert azonnal keresztül lőlek! Tudd meg, én vagyok Borsos Sándor a híres betyár!” „Szegény tót vagyok, te csak nevetni, de én csak sírni, mert így nem tudok hazavinni az én éhes családomnak, sok kis porontyomnak” Sándor erre még jobban kacagott és ezt mondta: „Most már ne csak ezt az egyet, hanem minden fazekadat vágjál földhöz!” „Te csak nevetni, uram, de engem tönkretenni, mondta síró hangon a tót lehajtott fejjel, a kacagó, rátarti betyár előtt!”

Borsos Sándor leugrott a lováról hamiskásan mosolyogva, megveregette a tót vállát és így szólt: „No, ne búsuljon bátyám, megfizetem az árát! Itt van a fazekak ára” – és egy köteg bankót csúsztatott a remegő tót zsebébe, ezután lovára pattanva elvágtatott. A daliás betyár alakja hamar eltűnt az éjszakába, a tót pedig kocsijára ülve, a lovait megfordította és elindult hazafelé. Közben elkezdte számolni a Sándor betyártól kapott pénzét, ami bizony duplája volt az edények árának. „Jó vásárnak lenni”, sikított egyet a tót! Boldogan indult hazafelé. „Nagyon jó, derék ifjú, jószívű betyárnak lenni „ – mondogatta boldogan magában. „Nekije még egyszer földhöz vágnám a fazekaimat!”…

Hát ilyen jó szívű betyár volt Borsos Sándor! Csak a gazdagokat bántotta, rabolta ki, amint azt a következő történet is bizonyítja. Egy másik alkalommal egy Hevesre igyekvő papot állított meg. A két lovát, kocsiját elrabolta, de már nem egyedül, mert itt már segítői voltak álarcot viselve. Két jó barátja, akikkel Pálospusztán szövetkezett a lopásra. A lovakat a kocsival együtt aztán az apja tanyájára vitték, ahol már egy előre elkészített verem volt. A teteje a földdel egyenlő volt, gyepesítve, egy csapóajtó rajta, amit befedtek kukoricaszárral. Nagyon jól el volt készítve, hogy idegen ember ezt fel ne tudja fedezni. Még több rablás is terhelte Borsos Sándort, de most már családját is, hisz a rejtekhellyel ők is bűntársak voltak, sőt többször apja is részt vett a rablásban. A községben azonban senki sem gyanakodott a köztiszteletben álló, jó módú Borsos Sándorra. Van azonban egy nagyon jó közmondás: „Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik!” Hát ez lett a betyár Sándornak és a szüleinek is a sorsa.

A Borsos családhoz közel lakott egy idős úriasszony, kit Nemes Györgyné – ma is élő aranyos szakköri tagunk – a szülei elmondása alapján név szerint említett: Lepsényinének hívták. Szép kis kúria volt a lakásuk, nagy fákkal, szép bokrokkal díszített nagy udvarral. Cselédje is volt az úri asszonynak. Régi kiséri szokás szerint a cselédek, a béres és parasztlegények az istállóban esténként összejöttek és ott kártyáztak, beszélgettek stb. Ezen szórakozásokon sokszor ott volt az ifjú Borsos Sándor is. Néha-néha az idős úriasszony is lement hozzájuk az istállóba, elszórakozott velük, mivel a lakásában csak egy idős nő volt a cselédje. Az idős úri asszony családi kapcsolatban állt a Borsos családdal, sőt az ifjú csinos Sándornak szinte második otthona volt a nő lakása. Egy alkalommal a Sándor szeme előtt számolta meg a pénzét, ami több volt 4000 forintnál. Sándor és a családja szemet vetett a pénzre. Sándor ismét elment Pálospusztára a két barátjához, kik Sándor szavára el is jöttek Kisérre, hogy a pénzt megszerezzék. A két barát 1-2 napig ismerkedett a térképpel, majd a harmadik nap éjszakáján, amikor jó sötét volt, Sándor elvezette a lakáshoz a két jó barátot, megmutatta nekik az idős úri nő szobáját. Könnyen kinyitották az ajtót, a zajra azonban az idős asszony felébredt, de ők azonnal torkon ragadták és megfojtották. A pénzt magukhoz véve az idős cselédre pedig ráparancsoltak: „Reggelig ki ne merjen jönni, mert azonnal agyonütik.” A szegény cseléd reggelig meg sem mert mozdulni. Csak virradatkor mert bemenni az úrnőjéhez. Megdöbbenten látta, hogy az úrnője halott. Rögtön riasztotta a cselédet, majd jelentették a községházára a szomorú eseményt. Ezek után azonnal megjelentek a hivatalos szervek és elkezdődött a nyomozás.

A község vezető jegyzője jelentette Jászberénybe a történteket, ahol azonnal intézkedtek is, a kapitányság pandúrjai megkezdték a gyilkosok kézrekerítését. A pandúrok megszállták a környező községeket, s így találkoztak a gyilkosság utáni negyedik nap éjszakáján a két ismeretlen férfival, akiket megállítottak, majd kérdőre vonták őket: „Hová igyekeznek az éjszaka folyamán?” A két férfi bátor volt a gyilkosságban, de gyávák voltak a pandúrok kérdéseinek válaszában. Össze-vissza beszéltek, nem tudták magukat igazolni, így a pandúrok bekísérték őket Jászkisérre. A másnapi kihallgatáskor aztán a sok kérdezés után bevallották tetteiket. Lám ilyen az élet! Ha a gyilkosság után azonnal elmennek a zsákmánnyal együtt a Bácskába, nem fogják el őket a pandúrok. Ők azonban a pénz megszerzése után a rejtett részre mentek, a Borsos tanyára, s mulattak Sándorékkal együtt. A harmadik nap után éjszaka aztán illuminált állapotban indultak el és így találkoztak a pandúrokkal.

A vallomásaik után azonnal Jászberénybe vitték őket, ahol a kerületi törvényszék előtt mindent bevallottak. Így vallották be azt is, hogy az ifjú Borsos Sándor hívta őket Jászkisérre és Borsos Sándor mutatta meg nekik a Lepsényiné házát, a kertet, a lakás bejáratát, mindent.

A Borsos családnak sok barátja volt, így többen értesítették őket a történtekről. Ezzel a hírrel kezdődött el a fiatal Borsos Sándor bujdosása, az igazi betyár élete. Nem tartózkodhatott többé az atyai házban, hanem csak a tanyán. Itt éjjel-nappal figyelte a pandúrokat, hogy mikor mennek érte, mert a törvényszéki bíró azonnal kiadta részére az elfogató parancsot. Természetesen kihallgatták az édesapját, édesanyját, sőt benn is tartották őket. Ezt megtudva Sándor önként jelentkezett a bíróságon, de akkorra eltelt közel egy hónap.

A tárgyaláson aztán kiderültek Sándor előző cselekedetei is: kihallgatták a tótot, a papot, aki fel is ismerte Sándort. A bíróság a két bácskait 15-15 évre ítélte el, Sándor pedig a felbujtásért, valamint az előző rablásaiért 5 év szigorú börtön ítéletet kapott. Az édesapja, édesanyja, mint bűntársak 2,5 évi börtönbüntetést kaptak. Valamennyien a jászberényi fogdába kerültek. A leírások alapján ez 1875-ben történt.

Sándor nem a szüleivel került egy cellába, hanem a két bácskai barátjával. Már több hónapja börtönben ültek, de Sándor – aki megszokta a szabad életet – mindig azon törte a fejét, hogyan szabadulhatna ki innen?!…

Már előzőleg is említettem, hogy a daliás, szép alakjáért, magas termetéért rajongtak érte a kiséri lányok, de elsősorban a menyecskék. Sándor a sok rajongója közül azonban csak egyet szeretett igazán: a jó és előkelő szülők lányát, Tóth Mártát. Márta is nagyon szerette őt, és gyakran meglátogatta Sándort a börtönben. A csinos fehérnép hatással volt a börtönőrökre is, így azok sokáig, sokszor a megengedett időn túl is engedték Sándorral beszélni. Egyik beszélgetés alkalmával – amikor a börtönőr távolabb volt tőlük – Sándor azt kérte Mártától, hogy ha legközelebb jön, a finom kalácsába helyezzen el egy jó reszelőt. Márta ezt meg is tette, Sándor pedig munkához látott. Elkezdte a saját és társai lábán lévő, valamint a kezén lévő vasakat lereszelni. A reszelések után kioktatta a társait a szöké
2016.nov.13 10:26 | #1
Víg Márta 2009. márc. 04. 12:21 | Válasz | #44
Kedves Öregkutya!
Köszönöm, hogy idéztél néprajzi dolgozatomból. Jó lenne tudni bővebbet a Nagykunság iránt érzett szeretetedről.
Csali Pistáról egy verset küldök:
Csali Pista cifraszűrje vállára van vetve,
A kötélen tizenkét ló vágtat már mellette...
Mester-utcán zsandár káplár nyargal a nyomába,
De hiába, Csali Pistát a golyó se járja...

györgyi 2009. feb. 04. 21:27 | Válasz | #42
Sziasztok én is hoztam valamit:

Pécs-Somogyi szájhagyomány a betyárokról: Patya és Pacsmag - két somogyi betyár - a szomszédos Romonya egyik elhagyott pincéjében vert tanyát. Innen jártak be mulatni a közeli Kulcsos csárdába a Porkoláb réten át. A söntés pultja, a kecskelábú asztalok és főleg a kármentő tudott volna csak jókat mesélni ezekről a kiruccanásokról. Évek múlva egyik alkalommal váratlanul rajtaütöttek a pandúrok a két gyanútlan betyáron és rájuk gyújtották a pincét. Ők se vették tréfára a dolgot, áttörtek a támadók gyűrűjét és a Kulcsos csárdán keresztül a somogyi erdő felé menekültek. De az üldözők egyre közelebb kerültek hozzájuk. Valamit tenniük kellett. Egy kis dombhát egy pillanatra eltakarta őket, ezt kihasználva gyorsan felkapaszkodtak egy éppen előttük terebélyesedő hársfára. Kisvártatva már onnan, a fa tetejéről szemlélhették elégedetten hogyan csörtet el alattuk a rászedett pandúr csapat. A Kulcsos csárda mestergerendájába vésett két betyár neve már rég az enyészeté. De Patya Imre egy betyárnóta hőseként máig él a somogyi emberek emlékezetében.



Meggyulladt a romonyai pince,

Benne égett Patya Imre pénze,

Benne égett kétcsövű puskája,
Patya Imre nyolc szeles gatyája.

forrás:
http://www.baranyatermeszetbarat.hu/nepmondak

© öregkutya 2009. jan. 12. 16:42 | Válasz | #41
Adj Isten!
Akkor folytatnám a már elkezdett kunhegyesi beszámolót.
Szintén Szűcs Sándor említ még egy környékünkön gyakran megforduló betyárt, Csali Pistát aki az utolsó híresek közül való volt. Egyszer a kunhegyesi Bitang istállóban négy jó ló állott a jászolon. Ő is betoppant a Derzsi uraság paripáival, de épp csak annyi ideje volt, hogy beköthette őket, már jöttek is az üldöző zsandárok. Nosza elibük sietett és a község bírájának adta ki magát, betessékelte az urakat a Tanácsházba. Ahogy beléptek: hírtelen rájuk zárta az ajtót. A négy bitang lovat is magával vitte.

Első nagy válsága 1848 után volt a csárdáknak. A szabadságharc leverése után a közbiztonság ügyét német zsandárokra bízták. Ezek főként a honvédek üldözésével foglalkoztak, s ebben az időben betyárok mellett a hitvány tolvajok, lókötők, zsiványok, útonállók, lesipuskások hihetetlenül elszaporodtak. A hatóság nem kívánatosnak nyilvánította a puszták jellegzetes építményeit, s mindent megtett, hogy elpusztítsa őket. A vaskezű Ráday Gedeon meg a tőle tanult csendbiztosok ráncba szedték a betyárokat. A kun városok tanácsosai is szigorúan fogták a pusztaiakat. Nem tűrték a betyárokkal való cimboraságot.

A hurokra került híreseket még csak elkárogta a varjú, de a szegénylegények sepredékét, házásókat, csihét ütő bajkeverőket, késelő kapcabetyárokat, akik ott is loptak ahol jól laktak, s akik a szegény ember zsebét is kifordították ezeket tán még a kutya sem vonította el. Vén pásztoroktól és régi módi tanyai emberektől tudom, hogy az ilyenekkel cseppet sem teketóriáztak, hanem, ha tetten kapták keresztül rántották rajtuk a vonót.
A fokos, az olmos bot, vagy a kút kolonc hallgatott. A szik meg kilugozta belőlük a rosszaságot- írja Szűcs Sándor néprajzkutató.

A nagy legelők feltörésével és tagosításával, a folyók szabályozásával vége szakadt a külterjes, rideg állattartásnak, s ezzel együtt a szilaj pásztorok, és a betyárok világának.

A végső hanyatlását a vasút és a kövezett utaknak a megjelenése okozta a csárdáknak. Az ár mentesítések miatt a forgalom iránya is áttevődött más utakra, és az eddig nagyforgalmi utak elnéptelenedtek. A csárda már nem volt nagy jövedelem forrás. Néhány átvészelte az idők viharát. (Pl.: Hortobágyi, Látóképi, Kadarcsi, Patkós)Néhány fennmaradt történet azonban megőrzi ezek múltját, és a szülőföldünk történetének része, egy eltűnt, egy letűnt régi világé.

Ha valaki netán ezen a vidéken jár ne felejtse el, és ne kerülje el a karcagi Győrffy István múzeum megtekintését. A nagyszerű múzeum kiállítása mellett egy rendkívüli terem őr is szinesíti az ide látogatók programját, színes meséivel, történeteivel. És hogy idézzek is tőle valamit, történetei végén mindég hozzá teszi: "No kírem hát azt ez vagy így vót, vagy sem, no oszt haladjunk mer az idő meg megyen."
Ez természetesen a fenti beszámolóra is igaz lehet. Remélem, hogy sikerült valami picikével hozzájárulnom ahhoz, hogy az általam oly kedvelt és szeretett Nagykunságról valamivel bővült mindannyiunk tudása.

(Forrás megjelölés: Kunhegyes Víg Márta középiskolai könyvtáros)



© Attila 2009. jan. 09. 19:30 | Válasz | #40
Ennek a nótának egy másik változata fönt van a youtubon:http://www.youtube.com/watch?v=fVOpzD5ipFc
Válasz 'öregkutya' üzenetére (#38)

© öregkutya 2009. jan. 09. 17:36 | Válasz | #39
A tegnap megkezdett történetet, ma így folytatom.
Szűcs Sándor könyvében /A régi Sárrét világa/ olvasható egy Kunhegyes környéki eset. Kis Víg Miska története /Kis Vég Miska/, aki híres sárréti betyár volt. Otthon Mihálynak hívták, Miska a betyár neve volt. Állítólag termete miatt nevezték Kisnek, bár nem volt alacsony ember, csak "karcsú, vékony, takaros, jó ábrázatú". Évente egyszer látogatott a szülői házba legtöbbször szakadó esőben jelent meg. /Az elmossa a betyár nyomát/. Pénzt hozott, szótlanul üldögélt, és hamarosan távozott szép fekete Madár nevű lován. " Madár ez holló madár!....Feketében jár, száll....engem repít, engem gyászol....így mondta". Nem olyan volt mint a neve, nem volt vidám ember

-Öreg Isten mi az oka? Körül veres az ég alja/ éles bú járja szívemet/ síratom az életemet- ez volt a kedvenc nótája

A sárréti betyár Kunhegyes környéki esetét egy számadó mesélte el, aki szegről-végről rokona volt. "Egy eset különösen elkeserítette Miskát, a Kunhegyes felé eső Rongyos Csárda állásában egy tiszabői szegény embert megöltek a tehene áráért. Miska éppen ott járt akkor, és egy ideig a csárdás is reá gyanakodott. Csak később derült ki, hogy egy Jeles Matyi nevű kapcabetyár volt a tettes. Sok kárt, bajt okozott ez akkoriban. Sokan fennték rá a fogukat, de ügyes fickó volt, nem sikerült elcsípni, pedig könnyen felismerhették, mert csakugyan "jeles" volt. Valahol ugyanis homlokon csaphatták és a megmaradt forradás nyomát szemére rántott sapkájával takargatta. Jeles Matyi hol itt, hol ott bojtárkodott, és alkalmasint tovább állt lóval, tehénnel. Kis Víg Miskával Szentes környékén egy tanyában hozta össze a sors ismét. A gazda megvendégelte Miskát ismerősök voltak rég. Az asztaluknál ott ült hajadon főtt kocsisuk is akiben felismerte betyár Jeles Matyi kapcabetyárt, akivel elszámolni valója volt a Rongyos Csárdában történtek miatt. Miska vacsora után kiment beszélgetés ürügyén a kocsishoz, és csak órák múlva tért be a házba, a háziak már gyanakodtak: "A betyár, csak betyár!"
No fiam, jól kibeszélgettétek magatokat?
Részemről jól, bátyám uram. Az lett a vége, hogy fogadhat kelmed másik kocsist.
Hogy-hogy?
Úgy hogy, ezt elküldtem, mert már úgyis éppen menni akart a kelmed két lovával, meg az enyémmel. Jót nevetett volna a markába?
Hallották már hírét Jeles Matyinak?
Nem.
No, hát ez volt az!
Kis Víg Miskát Szabolcs vármegyében fogták el. Állítólag Püspökladány alatt akasztották fel egy domb tetején. A téglából épült négylábú akasztófa egyik oszlopa a halála után leomlott, a szájhagyomány szerint nem lehetett újjá építeni, mert ismét ledölt.
"Dombra állították az akasztófát,
Kire Kis víg Miskát felakasztották.
Fújja a szél szép gyolcs ingét, gatyáját
Összeveri rézsarkantyús csizmáját."

És, hogy ne unjatok rám /öregkutyára/ mára ennyi.....

© öregkutya 2009. jan. 02. 19:11 | Válasz | #38
Egy lomtalanítás alkalmával találtam egy dalos könyvet,ebben népdal gyüjtések vannak lejegyezve, a betyárnóták,rabénekek között talákoztam Jáger Jóska nevével,róla szól a következő:

Jáger Jóska

Alkonyodik már az idő
Sűrű a bakonyi erdő.
Ott lakik a hires betyár,
Ki az ember elibe áll.

Sapkás Pesta tüzet rakott,
Jáger Jóska hozzá ugrott.
Szép jó estét,Pesta testvér!
Van-e sajt,szalonna,kenyér?

Van sajt,szalonna,meg kenyér,
Egyél,amennyi beléd fér!
Lakjál jól most utoljára,
Véred ontom nemsokára!

Elment Pesta fordítani,
Az Istenhez fohászkodni
Én Uram,Istenem fia,
Adj erőt a jobb karomba!

Én uram,Istennek fia,
Adj erőt a jobb karomba,
Hogy a baltám fölfoghassam,
Jáger Jóskát levághassam!

A baltámat föl is fogtam,
Jáger Jóskát le is vágtam.
No feküdj itt Jóska testvér,
Amig a kocsim ideér!

Hazaérek virradatra,
Befogatok a kocsiba.
Vasas kocsin jövök érted,
Hazaviszlek, eltemetlek.

Török Miklós bírogazda!
Halva fekszik Jáger Jóska!
Én vágtam le,nem tagadom,
A törvényen is bevallom.
***********************
Lévárt-kövespuszta
Turóc-völgy 1973
elmondta vagy tán énekelte:Tóth Pál(72)


Háczky 2009. jan. 02. 17:08 | Válasz | #37
Mint alább írtam sajnos nincs nálam fénykép róla de amennyire én tudom egy teljesen egyszerű fokos. Szeretném elkérni a nagynénémtől és valószínű, hogy oda is adja de elő kell keresnie mert nem igazán tartották nagy becsben.Míg nagyapám testvére élt addig ő használta sétabotnak és mikor meghalt eltették valahova. De most, hogy így felcsigáztatok előkerestetem velük.

© Szűcs Vendel 2009. jan. 02. 16:59 | Válasz | #36
Egy eredeti Savanyó Jóska fokos? kíváncsi lennék hogyan néz ki! Esetleg van róla fényképed? Ha van rá lehetőséged küldd el a emailcímre.
Válasz 'Háczky István' üzenetére (#33)

Háczky 2009. jan. 02. 16:58 | Válasz | #35
Sajnos én győrben élek és a fokos a nagynénémnél van budapesten de szándékomban van elkérni tőle.

© szabó lászló 2009. jan. 02. 16:52 | Válasz | #34
Szevasz István!

Engem nagyon érdekelne a fokos,le tudod fotózni,NAGYON MEGKÖSZÖNNÉM!!!!!!!!!!!!!!!!
Válasz 'Háczky István' üzenetére (#33)

Háczky István 2009. jan. 02. 16:36 | Válasz | #33
Savanyó Jóska
Nagy Zsolt 2008 júni.24 írásához szeretném megjegyezni, hogy Savanyó Jóska 1881-ben akarta kirabolni Háczky Kálmán földbirtokost csabrendeki kastélyában. Kilenc betyárral körbevette a kastélyt és ő bement. Ükapám a plébánossal és Bogyai Antal főbíróval kártyázott.Mikor Bogyai meglátta Savanyót ijedtében kiugrott az ablakon és az ablak alatt elbújó Káplár Jóska lelőtte. Bogyai meghalt és Káplár Jóskát még ott elfogták és sümegen felakasztották. Savanyó a nagy kavarodásban elhagyta a fokosát ami most is meg van .

© Attila 2008. okt. 07. 20:06 | Válasz | #32
Az a nóta nekem is kellene de eddig akárhogy kutattam sehogy sem akadtam rá, konkrétan azt a nótát megszerezni elég nehéz, mivel istentudja hány változatban létezik.
Válasz 'Szűcs Vendel' üzenetére (#30)

Gábor 2008. okt. 07. 19:36 | Válasz | #31
Köszönöm!
Válasz 'Szűcs Vendel' üzenetére (#30)

© Szűcs Vendel 2008. okt. 05. 18:00 | Válasz | #30
Szerintem megjelent.
Itt van pl.:

http://www.divido.hu/index.phtml?op=product&product_id=13850

Nekem a zenéje kéne, különösen a végén lévő nóta, de végig. Sokan mondták már nekem, hogy megszerzik, azt azóta se tudta senki. A nótát sokféle változatba hallottam már, de a film végén hallhatóval össze se lehet hasonlítani azokat. Valószínű fel kéne venni a kapcsolatot az MTV-vel hátha nekik megvan.

Gábor 2008. okt. 05. 10:52 | Válasz | #29
Urak! És hölgyek.

A Rózsa Sándor sorozat megjelent már DVD -n?

© Kanda Rita 2008. szept. 24. 17:35 | Válasz | #28
Ejh, a betyármindenit ez tetszik !! wink

A mátrai betyárok "istenéről" smiley Vidróczky Mártonról egy szószedet :

Vidróczki Márton
(1837. november 12. Mónosbél , +1873. február 8. Tiribes)
Mátra-vidéki betyár. Fiatalon (Bél)Apátfalván kondásbojtár. 1859-ben besorozták katonának.
Egerben lett a Wasa-ezred gyalogosa. Altisztjei, tisztjei kemény német szóval dresszírozták. A
szabadsághoz szokott szilaj legény nem igen tűrte az igazságtalan megaláztatásokat. Imádta a
trombitát. Szép játéka miatt kürtöse lett alakulatának. Egyik alkalommal – a hagyomány szerint társai
biztatására Kossuth-nótát játszott a kaszárnya kantinjában. Az intézkedő őrmesterét trombitájával
leütötte. Fogságba vetik, megvádolják szökésre való buzdítással. 12 év várfogságra ítélték.
Komáromban őrét ártalmatlanná téve, annak ruhájába öltözve jutott fel a várfokra, ahonnan a Dunába
ugrott. Üldözői nem találtak rá. Egy idősebb révész vette pártfogásba. Feljuttatta egy Pestre menő
dereglyére. Innen gyalog szülőföldjére sikerült menni, ahol a Bükk rengetegeiben kezdte betyáréletét
élni. A hagyomány azt tartotta róla, hogy csak a gazdagot fosztotta meg értékeitől, a szegényt inkább
gyámolította. A fogadók gazdái nem igen jelentették hollétét, mert orgazdái voltak Vidróczkinak.
1863-ban körözést adtak ki ellene, Verpeléten került zsandárkézre. 27 év várfogságra ítélték.
Therézianstadba (Terezin) kellett volna büntetését töltenie, de 1871-ben a már ismert módon – őrét
ártalmatlanná téve, annak ruhájában –, sikerült megszöknie. Innen kezdődött betyáréletének második
korszaka állandó életveszélyben.
A monda szerint kifejezetten jóképű legény volt Marci. Fehér bőre, kék szeme, s hullámos
világos barna haja sok női szívet megdobogtatott, amit Marci gyakran ki is használt. Szeretett mulatni,
szép ruhákba járni, s egyszerre több szeretőt tartott. Két nő volt életében, akihez érzelmileg hosszabb
ideig vonzódott. Az egyik Szép Rózsi, aki a legény közeledését szívesen vette, de a szülők ellenezték
a kapcsolatot, a másik pedig, a vadnai fogadós legkisebb leánya Rebeka.
Tevékenysége alatt vér nem tapadt kezéhez. Embert a hagyomány szerint nem ölt. Őt társai
ölték meg 1873. február 8-án Tiribesen, ami akkor Nagybátony (a mai Bátonyterenye településrésze)
külterületi lakott helye volt. Gyilkosai nevét is ismerjük. Lőrinc István komája leütötte, miközben
későbbi gyilkosával, Pintér Pistával „balta-csatát” vívott. Holtestét Egerbe vitték, azonosítás után az
egri Rókus temetőben helyezték jeltelen sírba.

Gábor 2008. szept. 15. 14:22 | Válasz | #27
Nálunk ez a mondás Szaros Pista néven fut...
Válasz 'karaffagyé' üzenetére (#25)

© öregkutya 2008. szept. 11. 20:58 | Válasz | #26
Nos a történethez tartozik hogy 1886 -ban Fődi Piroska néven látta meg az Isten szép egét.Férjezett asszony volt Rieger Pálnéként ugyan olyan gyalázatos módon került a Teremtő elé mint azok akiket ő küldött oda,felakasztották 1940-ben.Három szerencsétlen halála száradt a lelkén,bűntársai súlyos börtön büntetéseket kaptak.
üdv:öregkutya

karaffagyé 2008. szept. 11. 14:31 | Válasz | #25
Nálunk a Nyírségben van egy szólás: Kiőtözött, mint Pipás Pista Jézus nevenapján. Ez azt jelenti, hogy olyan messze is hallottak róla anno.

Egyébként az RTL-en volt néhány napja Pipás Pista története elmesélve. Csak annyit róla, hogy a börtönben derült ki, hogy nő volt, halálra ítélték, de csak életfogyt lett belőle. Megrendelésre ölte a jó asszonyok rossz férjeit, azért.

Üdv, karaffagyé
Válasz 'papa1979' üzenetére (#23)

© Szűcs Vendel 2008. szept. 11. 10:08 | Válasz | #24
Én még nem hallottam Pipás Pistáról!
Miért van olyan érzésem, hogy mindjárt leírod a történetet?
Válasz 'papa1979' üzenetére (#23)

© papa1979 2008. szept. 11. 10:04 | Válasz | #23
hallottatok a Pipás Pistáról?

© sanyi 2008. jún. 05. 11:24 | Válasz | #22
Szia, hogyan lehet majd meghallgatni vagy megnézni azt a felvételt?
Válasz 'Jóska' üzenetére (#20)

© Nagy Zsolt 2008. jún. 04. 10:39 | Válasz | #21
Savanyú Jóska:

Savanyú Jóska pályafutását birkalopással kezdte és emiatt kellett elbujdosnia is. Veszprém, Vas, Zala és Győr környékén kóborolt. Rablás, betörés, súlyos testisértés miatt többször is börtönbe került.
1881-ben bandájával ki akart rabolni egy földbirtokost a kúriájában ( név szerint Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokost), de a dolog rosszul sült el, és megölték Bogyai Kálmán testvérét.
1884-ben került rendőrkézre. Az ez évi börtöntörzskönyv 85. sz. és az 1887. év 166. sz. bejegyzésében szereplő személyleírás szerint: 159 cm magas, zömök testalkatú, arca gömbölyű, piros szeplős, haja gesztenyeszínű, homloka magas, szemöldöke szőke, szeme kék, orra és álla rendes, szája széles, bajusza gesztenyeszín, fogai épek, különös ismertetője a homlokán jobboldalt felül látható forradásos sebhely.
Az ügyész halálbüntetést javasolt, de életfogytiglan tartó fegyházra ítélték. Huszonkét év raboskodás után Csáky Károly váci püspök közbenjárására kapott kegyelmet.
Ezek után rövid ideig egy pesti kávéháztulajdonos mutogatta, mint látványosságot. Pedig a tárgyaláson leírtak alapján „Igénytelen alak. Szemei, ajkai egyre vonaglanak, görcsösen szorongatja a kalapját.”
Később testvéréhez, a tótvázsonyi juhászhoz költözött. Szabóműhelyt nyitott, de a reuma annyira kínozta, hogy nem volt képes ellátni a munkáját. Amikor megölte magát, hátrahagyott búcsúlevelében ezzel indokolta öngyilkosságát.
Sírja idegenforgalmi látványosság.

Jóska 2008. máj. 30. 09:19 | Válasz | #20
Szia Sanyi!

Príma ez a Sisa Pista! Pál Pistabácsi tud egy balladát róla, a hétvégén fel is veszem!
Amúgy elég sokról van nóta, az itt leírt betyárokról, (Sobri, Juhász András, Angyal Bandi, Rózsa Sándor, Bogár Imre, Vidrócki, Patkó Bandi) egyesekről több is van.
Válasz 'sanyi' üzenetére (#18)

© Attila 2008. máj. 28. 22:27 | Válasz | #19
http://www.youtube.com/watch?v=hSgTdi4fPA0

© sanyi 2008. máj. 09. 14:51 | Válasz | #18
Sisa Pista talán nem annyira híres betyár, de a Börzsönybne ismerik. A Honismeret egyik számában volt róla egy rövid monográfia, ha megengeditek, megosztom veletek:

Sisa Pista nógrádi betyár börtönévei
1997-ben jelent meg átfogó monográfia Benkó István (Sisa Pista) betyár élettörténetéről. 1 A sors különös játékaként a véletlen úgy hozta, hogy levéltári kutatásaim egyik fontos termékét, a lipótvári börtön rabtörzskönyvének Sisára vonatkozó bejegyzéseit 2 már a könyv megjelenése után sikerült megszereznem. Az újonnan előkerült adatoknak a közlését indokoltnak tartom, kiegészítve a már részben publikált, a börtönévekre vonatkozó ismeretekkel.
Sisa Pista, alias Benkó István 1846-ban született a Nógrád megyei Lóc (ma Nagylóc) községhez tartozó Zsuny-pusztán, ahol apja béresgazda volt és becsületes ember hírében állott. Úgy látszik, hogy a gyermekre nem volt hatással apja példás élete, mert a Pester Lloyd egyik számának szécsényi tudósítója azt írta róla, hogy ellopta apja csizmáját és a szárát felhasítva, harangszíjnak adta el azt. Egyszóval szófogadatlan, rossz, afféle vásott gyermek volt. Írni és olvasni megtanult, de az elemi iskolát nem fejezte be, mivel apja Ilinybe adta őt juhászbojtárnak.
15 éves korában, 1861-ben került szembe először a törvénnyel: birkalopás gyanújával letartóztatták. A nógrádsipeki Balázs Sándor pandúrőrmester a vallatásnál kegyetlenül megkínozta őt: a lábánál fogva egy szabadkémény gerendájára akasztotta és szöges csizmasarokkal rugdosta a fejét és a bordáit. Sisa sohasem ismerte be ezt a lopást és bosszút esküdött, hogy egyszer megöli megkínzóját.
1871-ben Szudy Károly sziráki ügyvéd Szentivánon levő birtokán szolgált, mint számadó juhász. Ugyan Szudynak is hiányoztak akkor juhai, de Sisa tagadta, hogy ő lett volna a tolvaj. 1871 őszén birkalopásért mégis letartóztatták és a balassagyarmati királyi törvényszék egyéves börtönbüntetésre ítélte. 1872. november 24-én szabadult ki a város fegyintézetéből. A későbbiekben már meg sem kísérelte, hogy dolgozzon és becsületes emberként éljen.
Szabadulásától 1873. április 1-ig, – újbóli letartóztatásáig – öt rendbeli lopást követett el. De csak alig egy hónapig raboskodott a sziráki börtönben, mert a részeg őr az ajtót nyitva felejtette, így Sisa könnyuszerrel megszökhetett. Korábbi sikerein” felbuzdulva most már társakat keresett a további betyárkodáshoz, akiket meg is talált Szabó Hagymás János rimóci, Kiss Csóka József erdőkövesdi és Tőzsér István lóci születésu, büntetett előéletu pásztorok személyében. A továbbiakban útonállásaikat és rablásaikat rendszerint együtt követték el.
1873. november 4-én Nógrádsipekben mulatoztak Palicza Antal juhász számadónál. A késő esti órákban megjelent ott Sipeki Balázs Sándor volt pandúrőrmester, Sisa egykori megkínzója. Bár barátságot színlelt, azért közölte Sisával, hogy a szabadsága reá van bízva. Hajnalig iszogattak, majd Balázs a lakásába invitálta a betyárt, hogy nála térjen nyugovóra. Úgy indultak el, hogy Sisa Balázs mögött haladt. Talán egy véletlen rossz mozdulat vagy egyéb ok miatt, csizmaszárából hirtelen kirántotta borotvaéles juhászkését, leteperte az egykori pandúrt és a szó szoros értelmében lefejezte. A mellére 50 forintot helyezett, amelyet a temetésre szánt. A bujkáló holdvilág fényénél levelet írt a bujáki csendbiztosnak, amelyben beismerte tettét.
Sisát, borgőzős fejjel elkövetetett tette után három vármegye (Nógrád, Heves és Gömör) pandúrjai vették üldözőbe (fejére 50 arany vérdíjat tuztek ki), mert a későbbi rablások és a kiterjedt orgazdahálózat mind a három megyét érintette. A gyilkosság után még számos útonállást és rablást követtek el, de a pandúrok már a nyomukban voltak.
1873. december 26-án Kiss Csóka József nevu betyártársával követett el rablást, amely után a Heves megyei Egerbaktán mulattak a csárdában. Az éppen ott tartózkodó uradalmi kerülők felismerték a részegen tobzódó betyárokat és elfogták őket. Kiss Csóka Józsefnek sikerült megugrania, de Sisát erősen megkötözték és másnap az egri börtönbe szállították. Egerből három havi vizsgálati fogság után 1874. március 29-én vasba verve vitték át a balassagyarmati börtönbe, ahol egy jól őrizhető, hatodik emeleti cellában helyezték el, mivel a sziráki eset óta szökésétől lehetett tartani. Sisa börtönben töltött vizsgálati fogsága, az egri három hónapot is beszámítva, közel két évig tartott. Ez idő alatt mint veszélyes bunözőt állandóan nehézvasban tartották.
1875. október 25-én kezdődött el bunperének tárgyalása, amely a sok vádlott, a nagy számú orgazda és tanú miatt két hónapig tartott. Sisát szándékos emberöléssel, súlyos testi sértéssel, 14 rendbeli rablással, 12 rendbeli tolvajlással vádolták. Az ügyész kötél általi halált kért számára, de hogy csak” heti kétszeri böjttel súlyosbított 20 évi börtönt kapott, amit kitunő védőügyvédjének, a varsányi születésu, Balassagyarmaton praktizáló Harmos Gábornak köszönhetett.
Az ügy fellebbezés folytán a királyi táblához került, ahol szintén Harmos Gábor védte Sisát. Annyit sikerült elérnie, hogy a heti kétszeri böjtöt eltörölték. A harmadik tárgyaláson a királyi kúriai ítélőszéke helybenhagyta az előbbi ítéletet és beszámította az előzetes letartóztatásában eltöltött időt is.
Sisának a csaknem két évi vizsgálati fogság és a még letöltendő 18 év nem volt ínyére, ezért 1876. augusztus 4-én szökést kísérelt meg. Összeszövetkezvén ágyszomszédjával, a diósjenői illetőségu Kukorica János nevu rabtársával, véső és reszelő segítségével kibontották hatodik eme-leti cellájuk falát, pokrócokból és lepedőkből font kötélen leereszkedtek a földszintre. Az őrség azonban észrevette a kísérletet és meghiúsította a szökést.
A korábbi sziráki szökés és az utóbb említett kísérlet arra késztette a börtön vezetését, hogy még szigorúbb őrizetét rendelje el és gondoskodjon egy biztonságosabb börtönbe való áthelyezéséről.
1876. november 11-én megvasalva, szigorú fegyveres őrizet mellett szállították át a Nyitra megyei Lipótvár erődjébe, amelyet 1854-ben alakítottak át fegyházzá. Ott a szökésre hajlamos, renitenskedő rabokat szigorú magánzárka várta, hogy lelkileg megtörjék őket és engedelmes, buneiket megbánó, jó magaviseletu embereket formáljanak belőlük.
A korabeli rabtörzskönyv bejegyzései fontos adatokkal szolgáltak Sisáról, aki a 2016. számú rabként szerepelt a nyilvántartásban. Személyleírása a következő volt. Nagysága: 175 cm, haja: szőke, homloka: magas, szemöldöke: szőke, szeme: kék, orra: rendes, szája: szabályos, fogai: épek, bajusza: szőkés, álla: kerek, különös ismertető jelei: bal térdén egy ér forrás” (forradás), foglalkozása: juhász (fegyveres rabló). 27 évesnek írták, de ha a születési évét (1846) vesszük figyelembe, akkor Lipótvárra kerülésekor 30 évesnek kellett lennie. A rabtörzskönyvből kiderül még, hogy római katolikus vallású volt, írt és olvasott magyarul és jó egészségi állapotnak örvendett. A további bejegyzések a részben már ismertetett, a korábbi ítéletek és határozatok adatait tartalmazzák. A megjegyzés rovatban azonban érdemes felfigyelni jellemzésére: veszélyes, dacos és engedetlen. Ez a további börtönévek letöltéséhez rossz ajánlólevélnek számított.
A lipótvári börtönben Sisa a kádármuhelyben dolgozott. Szorgalmas munkájával elérte, hogy a börtön vezetése dupla kenyéradagot adott számára. A jószívu rab ezt megosztotta egyik társával. Egy Zóka Ferenc nevu fegyenc ezért feljelentette őt a börtönfelügyelőnél. Ennek az lett a következménye, hogy megvonták tőle a kedvezményt. Sisa bosszúállása nem váratott sokáig magára. Legközelebb, amikor a kádármuhelyben dolgoztak, a nála lévő szekercét Zókához vágta. A rabtörzskönyv a következőket rögzítette az ügyről: Az intézetben Zóka Ferencz fegyenczen ejtett súlyos testi sértés buntettéért a nyitrai kir. törvényszék által 1877 junius 25-én tartott ülésén hozott 2702 számú itélettel a 20 évi börtön büntetés kiállásától számítandó egy (1) évi börtönnel sulytatott.” Tehát heves vérmérsékletéért nagy árat kellett fizetnie.
Úgy látszik, hogy a későbbiekben mégis a javulás útjára tért. A büntetési idő alatti magaviselete címu rovatban a következő bejegyzés olvasható: Itteni letartóztatása alatt javulásának, szorgalmának, engedelmessége és munkásságának sok jeleit adta és bizonyitá be.”
1879. február 22-én büntetése hátralévő részének, (15 évnek) kitöltése végett a Trencsén megyei Illaván lévő országos fegyintézetbe kísérték át. Sisa tehát fellélegezhetett, mivel számára véget ért az emberpróbáló és idegőrlő magánelzárás korszaka.
Az illavai börtönben a szabómuhelyben foglalkoztatták, jó eredménnyel. A továbbiakban nem volt rá panasz és megadással turte a hosszú rabságot. A rabtörzskönyvben a következő olvasható róla. Buntetteinek nagyságát felismervén, azokat megbánni látszik. A kimondott büntetésének hosszú tartama ón súlyként” nehezedik lelkére. A jó tanácsot és oktatást meg-adással fogadja. Erkölcsi erejében szilárdítható, s igen ritkán felcsillanó indulatosságának megtörésével megjavulásához lehet reményt kötni.
1894. december 27-én szabadult az illavai börtönből. Ez azt jelenti, hogy a rá kiszabott 21 évi büntetést az utolsó napig kitöltötte. A korábban Balassagyarmaton leült egy évet és a sziráki egy hónapot is hozzászámítva, összesen 22 évet és egy hónapot volt börtönben. A rabtörzskönyvben ez áll: rendes útlevéllel ellátva Nógrád vármegyébe Lóc községbe bocsátatott szabadon. Ott azonban csak néhány napot töltött, szüleit és barátait, egykori bizalmasait meglátogatva. Aztán jobbnak látta, hogy korábbi tetteinek színhelyéről távolabb kerüljön.
Nógrádverőcén Zubovics Fedor huszárkapitány szolgálatába szegődött, aki akkoriban a Migazzi-kastély bérlője volt. A kalandos életu katona, a szárazföldi torpedó feltalálója híres volt különcségeiről. Kedvelte és kereste a veszélyt, de a különleges embereket is. Talán így került hozzá Sisa, aki afféle udvaros, lóápoló és háziszolga szerepét töltötte be új gazdájánál. Zubovics gyakran dicsekedett barátai előtt azzal, hogy a börtönből ő szabadította ki Sisát. Ez azonban nem igaz, legfeljebb arról lehet szó, hogy a börtönben meglátogatta a betyárt és onnan eredt az ismeretségük. Sisa, gazdájának legnagyobb megelégedésére 1900 októberének közepéig szolgálta Zubovicsot, aki akkor Triesztbe távozott. Költözködése előtt azonban gondoskodott huséges cselédjéről és beajánlotta őt a Nagyorosziban lakó gróf Berchtoldhoz.
A gróf hatalmas erdőbirtokán vadőrként alkalmazta őt, akkor indult el ez az élete végéig tartó pályafutása. Az öregedő betyár abban az időben szánta rá magát a nősülésre: 1901. szeptember 16-án házasságot kötött a 31 éves Kürtössy Máriával, aki iccés” volt az érsekvadkerti csárdában. Felesége egy Nándor nevu, akkor 13 éves törvénytelen gyermeket vitt a házasságba. Sisa a fiút 1908-ban a nevére íratta. Nősülésének időpontjában Drégelypalánkon laktak.
Századunk elején Drégelypalánkról Bernecebarátiba került. Új gazdája Szokoly Alajos, az 1896-ban megrendezett athéni olimpia helyezettje lett, akinek ott volt kastélya és birtoka. Szokoly gróf feleségül vette Berchtold Sarolta nevu leányát és a nagyoroszi birtokos halála után így került hozzá Sisa. Szokoly mint vadászbérlő szintén vadőrként alkalmazta őt. Lakást bérelt számára és mindig emberségesen bánt vele. Néhány éve még állt a Széchenyi utcában az öreg Ledényi-féle ház, amely Sisának és családjának otthont adott. A bernecei öregek mesélik, hogy a zaklatott, kalandos életu öreg betyár mindig mondogatta, hogy ott élte le életének legnyugodtabb és legboldogabb éveit és találta meg nyugalmát.
1910. április 15-én tüdővészben meghalt Nándor nevu fia. Hamarosan Sisa is ágynak esett és hosszan tartó, súlyos betegség után örök pihenőre tért. A kemencei római katolikus plébánia halotti anyakönyvében a következő bejegyzés áll: 1910. november 15-én hajnalban 5 órakor halálozott el. A halál oka gyomorfekély volt. A község halotti anyakönyvében szintén ezek az adatok találhatók, abban azonban a halál okaként a gyomorrákot nevezték meg.
Sipéki Miklós a Honti Lapok 1910. november 26-i számában közölt nekrológjában az alábbiakat írta róla. Mint vadőr többször megfordult Ipolyságon és igen imponáló öreg erdész külsővel bírt. Nagy, tagbaszakadt ember volt és szófukar. A múltról nem szeretett beszélni, restellte az öreg. Szelíd külseju ember volt. Egy évvel később ugyancsak Sipéki írta: a halálos ágyán is mindig jószívu úrnőjéről, Szokoly Alajosnéról és jó uráról beszélt. Midőn még volt benne élet, a legkedvesebb betyárfokosát selyempapírba göngyölve küldte el gazdájának, ezen üzenettel: Nagyságos uram! Én szegény vagyok, hálámat úgy akarom leroni a velem tanusított sok jóért – elküldöm a legkedvesebb fokosomat. Fogadja szívesen, a leghübb István.”
Szokoly fényesen temettette el, cigányzene hangjai mellett és az utolsó kívánsága szerint eljátszották a koporsójánál kedvenc nótáját:
Szomorú fuz hervadt lombja
Ráhajlik a sírhalmomra
Évtizedekkel ezelőtti gyujtőútjaim során magam is találkoztam még számos olyan személlyel, akik részt vettek a temetésén. Mesélték, hogy hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Különösen nagy számban voltak jelen erdész- és vadőrtársai, de a környező települések lakói is. Sírja a bernecebaráti öreg temetőben van, közel Szokoly Alajoséhoz. Mohos kőkeresztjén még olvashatók a már elmosódó feliratok. Hála a derék bernecebarátiaknak, hogy ápolják emlékét és alakját őrzi a néphagyomány. Sajnos, a betyártörténetek ismerői közül már egyre kevesebben vannak és Sisa egykori legendás alakját is egyre koptatja és halványítja a múló idő!
HONISMERET
1999/4 XXVII.
Puskás Péter


© h.tam 2008. ápr. 02. 22:42 | Válasz | #17

© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:33 | Válasz | #16
Milfajt Ferkó

A XIX. századi településképhez hozzátartozott a bakonyi betyár élet jelenség is. Innen származott ugyanis a falu talán mindmáig leghíresebb-hírhedtebb szülötte, Milfajt Ferkó. A később Sobri Jóska alvezéreként betyárkodó Milfajt 1807. április 2-án született Milfajt József és Torsa Teréz gyermekeként, a vallásalapítványi majorhoz tartozó juhászházban. A korábban urasági inas, majd szökött katona Milfajt, Sobri bakonyi betyárbandájához csatlakozott, ahol vad természetével, eszességével, "tanultságával" (tudott írni-olvasni!) hamar kitűnt társai közül és szinte Sobri társvezérévé, a vezér három főkolomposának egyikévé vált. Több rablásban vettek részt együtt.
Milfajt legvakmerőbb tette Hunkár Antal szolgagyőri birtokos, a nemesi felkelők ezredesének kirablása volt. Ez a rablás fordulópontot jelentett a bakonyi betyárok történetében, olyannyira, hogy Milfajt majd később Sobri vesztét is közvetetten ez okozta. Ez idáig ugyanis csak kereskedőket, papokat, bérlőket raboltak ki. A befolyásos, nagytekintélyű, magas rangú Hunkár viszont V. Ferdinánd királytól erélyes fellépést követelt, aki ezért statáriumot hirdetett, és mozgósította hat megye katonaságát.
Közben a mit sem sejtő Milfajték december 11-én kirabolták a majki kocsmárost. A rablás után szokásukhoz híven a kocsmában mulattak. Mulatozás közben Milfajt egy oroszlányi férfi elől elvette a gyertyát, aki felháborodásában szidni kezdte a haramiavezért. A vita közben egy puska az asztalhoz csapódott, elsült és megsebesítette Milfajt jobb combját. A sebesültet társai a bokodi erdőbe vitték, ahol két napig ápolták, hóval borogatva combját, majd Keszthelyre szállították, az egyik betyártárs (Pap Andor) sógorához, Gerhard András törvénybíróhoz. Gerhard azonban értesítette a járási főbírót, így fogták el a beteg betyárt. Milfajtot december 24-én akasztották fel Veszprémben. A kivégzés előtt Kopácsi József bíró engedélyével búcsúverset írt. Milfajt saját kézzel írott búcsúversének eredeti példányát a Veszprém megyei levéltárban őrzik. Bucker Ferenc ekkor festette le a betyárt., a róla készült képet pedig számtalan kocsma falán őrizték - még a század végén is.

© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:19 | Válasz | #15
Patkó Bandi

nevét egy országszerte elterjedt, szójátékra épített műdal vette szárnyra, az 1875-ben nyomtatott → ponyva nyomán:

Puszta csárda két oldalán ajtó
Oda ugrat pejparipán Patkó
Szép csárdásné, úgy adja fel a szót,
Látott-e már egy lovon hét patkót?
Ha nem látott, jöjjön ide, láthat,
Négyet visel e gyönyörű állat,
Az ötödik magam vagyok, nemde?
Kettő meg a csizmámra van verve.

Alakjához a betyárokra általában jellemző történetek kapcsolódnak, személyéről semmi bizonyosat nem tudunk. Valószínűleg a literátus „Bandi-betyár” egyik folklorizálódott alakja. Patkó Bandihoz kapcsolódó mondák többsége sztereotip fordulatokat elmesélő → betyármondák: a) erdőben szegény asszonnyal találkozik, aki nem fél tőle, ezért megajándékozza, pl. gazdag kereskedőtől veszi el a ruháravalót, de a gazdagot megbünteti, mert rosszat híresztel róla (hasonló hagyomány más betyár, pl. → Vidrócki Marci nevéhez fűződik); – b) halálával kapcsolatos mondák szerint az érte felkínált vérdíjért elárulják. Még a pandúrokkal való tűzharcban is tekintettel van arra, hogy akinek nagy családja van, azt nem öli meg; végül a túlerő áldozata lesz. – Irod. Gönczi Ferenc: A somogyi betyárvilág (Kaposvár, 1944); Békés István: Magyar ponyva pitaval (Bp., 1966).


© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:15 | Válasz | #14
Fábián Pista

Nagyszalonta környéki betyár a múlt század derekán. A szabadságharc leverése után akasztotta fel a császári rögtönítélő törvényszék. Elfogásának története szerint hosszú hajtóvadászat után találtak rejtekhelyére, végső harcát disznóólba húzódva küzdötte végig. Fábián Pista „nótás betyár” volt, dalaiból Arany János kettőt közölt 1851-ben a Remény c. almanachban. A nevéhez kapcsolódó → balladák és → balladás dalok szökött katonaként emlegetik:

Engöm hínak Fábián Pistának
A némöt szökött katonájának,
Nem viselöm szürke köpönyegit,
Nem is öszöm a némöt kinyerit.

A hatalommal való tudatos szembenállását fejezik ki a nevéhez fűződő balladák egyes variánsai:

Gyün a zsandár, mint a záporeső,
Szögény Fábián, maga van egyedül.
Ü is fordul a fegyvere felé.
Bátor szívem, szömbeszállok vélek,
Mögfelelök a magyar beszédnek...

A legtöbb szöveg itt is, mint egyéb → betyárballadában különböző sztereotip formulákat ötvöz egybe. Gyakran Fábián Pista neve helyett más, helyi betyárhőst említenek. Az alföldi (Sárrét, Hajdú-Bihar m.) → betyármondák szerint Fábián Pista híres lótolvaj volt. Egyik Biharban elterjedt monda szerint az elfogatására kiküldött pandurokat azzal játszotta ki, hogy veszély esetén átlépte a vármegye határát, ott ugyanis nem folytathatták az üldözést. A hajdúkerület és Bihar m. határán állt csárdához fűződő monda szerint a két mulató közötti alagút volt állandó biztonságot nyújtó lakhelye. Elsősorban az alföldi pásztorok szájhagyományából ismert mondák szerint – hasonlóan az → Angyal Bandihoz kapcsolódó mondákhoz – Fábián Pista a lopott lovakat álcázott istállóban tartotta éveken át. Bátorságával, erejével, vakmerő tetteivel félemlítette meg az ellene kirendelt császári sereget. A Fábián Pista személyéhez kapcsolódó alkotások folklór viszonylatban ritka tudatossággal ábrázolják a nemzeti felszabadításért folyó küzdelmet és azt a gondolkozást, amely szerint a betyárok a parasztság érdekeiért szállnak harcba. – Irod. Csanádi Imre–Vargyas Lajos: Röpülj, páva, röpülj (Bp., 1954); Béres András: Tiszántúli betyármondák (Debrecen, 1967); Szücs Sándor: Betyárok, pandurok és egyéb régi hirességek (Bp., 1969).


© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:13 | Válasz | #13
Geszti (Geszten) Jóska

nyírségi betyár. A szabadságharc idején ott olyanannyira népszerű volt, hogy az országosan ismert betyárdalokat is az ő nevével énekelték. Kalandjait → ponyvákból és a nevéhez kapcsolódó igen gazdag → betyármondák hagyományából ismerjük. Életéről annyit tudunk, hogy 1848-ban kiszabadult fogságából, és részt vett a szabadságharcban, de az 1850-es évek elején újból elfogták, és a nagykállói várbörtönből való szökésekor lelőtték. Halálának története a népballadává lett ponyvaszövegben így fogalmazódott meg:

Ezernyócszáznyócvanegybe mi történt?
Geszten Józsit a zsandárok meglűtték.
Mikor ment a gulyáskunyhó elébe
Eccerre lűtt két zsandár a fejébe.

A Tiszaháton, a Nyírségben Geszti (Geszten) Jóska nevéhez kapcsolódó mondák közül legismertebbek: a) a kint éjszakázó pásztorok állatait elhajtja, ha őrzés közben elalszanak, de az ébren levőkkel elbeszélget; b) pásztorral (gazdával) közös kenyéren él. Egy alkalommal megegyezés nélkül Geszti (Geszten) Jóska elviszi a sódart (szalonnát), lovat, társa ezért feljelenti, és megvesszőzik. Bosszúból a nótáriust (vagy a gazdát) megkárosítja; c) megüzeni a vidék gazdáinak, hogy bizonyos időközönként tegyenek ki számára élelmiszert (lovat, pénzt puskaport stb.), aki nem teljesíti, azt megbünteti (tanyáját felgyújtja, állatait elhajtja stb.), az egyszer megszegett megállapodást semmi sem teheti jóvá; d) a kállói várban fogva tartott betyár egy alkalommal vízért megy, az őt kísérő pandúrt leüti, elszökik. Gulyáskunyhóban húzódik meg, de a gulyás elárulja, és a kunyhóba rejtőzött pandúrok orvul lelövik a közeledő Geszti (Geszten) Jóskát. – Irod. Béres András: Tiszántúli betyármondák (Debrecen, 1967).


© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:12 | Válasz | #12
Zöld Marci (? 1790–Fegyvernek, 1816)

alföldi betyár. Korabeli törvényszéki feljegyzések szerint a 19. sz. elején a többször szétszórt bihari zsiványok egyik vezére volt. A statáriális bíróság Zöld Marcit, Palatinszkit és társaikat a fegyverneki pusztán felakaszotta. A prózai hagyomány a fegyverneki harcot a zsandárok csúfos vereségeként emlegette. 1815–20 között nyomtatott → ponyva „A’ két híres Zsiványok, Zöld Martzi, Betskereki, ’s egyéb Társai életének rövid leírása” több → betyárballadában előforduló motívumot tartalmaz. A Zöld Marciról szóló balladák homályosan utalnak a valóságos történetre:

Kértem Marcit az egekre,
Hogy ne menjen Fegyvernekre.
De nem hajlott kérésemre,
Bánatot hozott szívemre.

Megengedjék, szép angyalom,
Nem hibából cselekedtem.
Megtámadt egy ellenségem,
Elvesztettem reménységem.

A századfordulón a betyárokról szóló fél-népi irodalom elburjánzása idején, a Zöld Marciról szóló ponyvák is napvilágot láttak. Ezekben híres lovas, rokonszenves külsejével lányok, asszonyok szerelmét könnyen meghódítja. A nagy alföldi pusztaságon keresztülhaladó postakocsikat, utazó uraságokat támadja meg. Ezek a Ny-európai betyárromantika hatására divatossá váló motívumok kapcsolódnak → Bogár (Szabó) Imre nevéhez is. Egy Oroszi György által 1833-ban készített mángorló felirata:

Szép volt az Mulatság Orczi Kortsmájában,
Még Heves Vármegye nem akatt nyomában,
Végan volt Zöld Marczi Hires Palatinszki,
És az Betskereki, Lásd, hogy fizették ki.

– Irod. Szántó Imre: Zöld Marci – Betyárvilág Heves és Külső-Szolnok megyében a 19. század első évtizedében (Eger, 1956); Békés István: Magyar ponyva pitaval (Bp., 1966).


© Hadházi Balázs 2008. jan. 18. 20:08 | Válasz | #11
Juhász András
betyár. Somogyban tevékenykedett, 1867-ben halt meg. A hagyomány víg kedélyű betyárnak tartja. Életéről kevés adatot ismerünk; azokat is főként korabeli → históriákból, ponyvaballadákból. Bujdosásra, rablásra az kényszerítette, hogy nem tudott elszámolni a tiszttartónak a rábízott juhokkal. A hagyomány szerint ezzel kapcsolatos egy másik ponyvaballada jellegű ének, amelyik az osztopáni bíró megöléséről szól.

Osztopáni veres biró
Az akasztófára való
Az állotta el utamat
Elvette a disznóimat,
Disznaimat mind elvette,
Kaposvárra jelentette.

Juhász Andrásról is éneklik azt az újabb eredetű dalt, hogy a gyilkosság után maga jelentkezett a bírónál, tettét magyarázni és kegyelmet kérni. A valóságban ez nem történt meg. Ezzel szemben számos más gyilkosság kapcsolódik nevéhez és bandájához. Juhász Andrással kapcsolatos somogyi → betyármondák sok közös vonást mutatnak az egyéb betyártörténetekkel. Elfogatásáról szóló monda szerint: Juhász Andrást az otthont adó szőlőspince-tulajdonos jelentette fel a vérdíj reményében. Más mondák szerint a falubeliekkel való verekedés áldozata lett. Ismét más mondák szerint egy szép menyecske segítette Juhász Andrást pandúrkézre. Mondában, dalban egyaránt megörökített mozzanat, hogy a pandúrokat saját maga megvendégelte, mielőtt börtönbe vitték. – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi betyárvilág (Kaposvár, 1944).


© perdix 2007. okt. 20. 23:46 | Válasz | #10
SAVANYÚ Jóska, Savanyó Jóska (Izsákfa, 1845 – Tótvázsony, 1907. ápr. 9.) bakonyi betyár. Apja Orosziban volt számadó juhász. Első rablását 1881-ben követte el Csabrendeken, amikor kirabolták Háczky Kálmán földbirtokost és agyonlőtték Bogyay Antal főbírót. Rablóvezérségének fénykora 1881-től 1884-ig tartott. 1883-ban országos körözést adtak ki ellene és ezer forintos díjat tűztek ki fejére. 1884-ben statáriumot hirdettek elfogatására. Ez év májusában mulatozás közben került csendőrkézre a zalahalápi csárdában. 1884. május 4-én történt elfogatása után derült ki, hogy a rablások és fosztogatások jelentős részét nem Ő, hanem a nevében követték el. 1886-ban halálra ítélték, de kegyelmet és tíz év börtönbüntetést kapott. Az illavai és a váci fegyház foglya, 1906-ban gr. Csáky Károly váci püspök közbenjárására kegyelmet kapott. Testvéréhez Tótvázsonyba költözött, szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett. Tótvázsonyban temették el, ahol sírja idegenforgalmi látványosság. Betyártörténetek, népdalok, pásztorfaragások őrzik emlékét. Halála után levelezőlapokat nyomtattak arcképéről, színműveket írtak róla.


Varga László 2007. okt. 11. 00:39 | Válasz | #9

megvan a film ha kell irjál valahogy eljuttatom.
Válasz 'Sutyák Jani "Bendegúz"' üzenetére (#2)

Bandi 2007. okt. 04. 19:00 | Válasz | #8
Csak gratulálni tudok az anyaghoz,és további sok sikert!

© Ákos 72 2007. szept. 04. 14:49 | Válasz | #7
Nagyon szép , olvasmányos anyag , igazi rövid , tömör felvilágosítás . Nagyon tetszett tetszik .

© karikasostor 2007. aug. 19. 21:39 | Válasz | #6
Bogár Imre

Bogár Imre az ország talán leghíresebb lovas betyárja volt, minden vidéken ismerték a nevét. 1842-ben született Bócsán, Nagykőrös közelében. Mikor felcseperedett, gulyásbojtárként szolgált. 1860-ban történt, hogy a gulyából hiányzó ökrök miatt gyanúba került, vallatásba fogták, s 1861-ig börtönben ült.

A néphit szerint ebben a dologban teljesen ártatlan volt, de nagyon bántotta az igazságtalan bánásmód. Innentől azonban nem szegődött el sehova. Felcsapott szegénylegénynek, bandájával rablásokat, fosztogatásokat követett el. Bandája tagjai voltak többek között az öccse, Bogár Jakab, unokatestvére, Bogár Mihály, Zsákai Ferkó, Dönti Péter, stb.

Betyárkodása egy évig tartott. Ez alatt nagy hírnévre tett szert. A közvélemény nyomására országszerte elrendelt szegénylegények elleni hajtóvadászat során került kézre, 1862. július 11-én. A rögtönítélő bíróság, bár kevés konkrét bizonyítékkal rendelkezett, kötél általi halálra ítélte, amit az ítélet kihirdetése után végre is hajtottak. Pedig igazság szerint nagyobb bűntényeket nem követett el. Bujdosása során beüzent az úri házakba, hogy küldjenek ki neki élelmet, italt, pénzt. Ha teljesítették a kérését, akkor nem bántott senkit. Rendszerint mindent megkapott.
A betyárbandáktól való félelem abban az időben mindenkit önkéntes adakozásra biztatott. Amiatt, hogy nagy rablások és gyilkosságok nem fűződtek nevéhez az emberek idealizálták az alakját. Hozzájárult ehhez fiatal kora, és jó kiállása is. Ahogy a korabeli újságok írták: "leventei termettel, majdnem gyermeteg ifjúsággal, deli szépség - és az Isten képmását viselő arcvonásokkal." A vesztőhelyre is sokan elkísérték. A nép megsiratta, s hamarosan megszülettek a róla szóló dalok, balladák, ponyvaregények, nóták.

A személye körül kialakult mondák közül természetesen akadnak olyanok is, amelyek romantikus szerelmi történetként mesélik el halálának körülményeit.
Ilyen például a betyár fája. A legenda szerint Bogár Imre szeretője bizonyos Duli Marcsa volt, egy Tisza parti révész leánya. A pandúrok elől a révházban bujdosott a betyár. A révész legénye azonban elárulta Bogár Imrét, s ő menekülni kényszerült. Felkapott a lovára és kivágtatott a pandúrok közül. Így kiáltott oda nekik:
- Majd csak akkor fogtok el, ha ez a száraz bot kivirágzik.- büszkén mutatta az ostornyelét. Ebben a pillanatban azonban lövés dördült, ami leterítette. Szeretője ott temette el, majd maga is öngyilkos lett. Szíven szúrta magát, miután meghagyta apjának, hogy Imre mellé temesse. A sírba tűzött ostornyél gyökeret eresztett, évről-évre erősödött, levelei a szerelmesek örök hűségéről mesélnek.

Híres betyárokról gyakran tartották azt az emberek, hogy előkelő származásúak.
Bogár Imréről is suttogták, hogy a kalászdi gróf fia, akit egy dunai hajóskapitány lopott el, majd egy cigányasszony nevelte fel.

Borsodban úgy tudták, hogy a Kepesi gróf törvénytelen fia volt.

© karikasostor 2007. aug. 19. 21:38 | Válasz | #5
Vidrócki

A palóc vidék leghíresebb betyárja volt Vidrócki. Bandájával bekalandozta Heves, Gömör, Nógrád és Borsod vármegyét.

1837. november 12-én született Mónosbélen. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.

A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között. Talán senkiről nem született annyi monda, népdal, ballada, mint róla.


A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el. többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele 1873. II. 8-án Mátraverebély határában.

© karikasostor 2007. aug. 19. 21:36 | Válasz | #4
Sobri Jóska

Sobri Jóska a 19. század leghíresebb dunántúli betyárja volt.
Apja Pap István kanász, aki a Sopron megyei Sobor faluból került át az Erdőd majorba, ahol valószínűleg Jóska fia született 1810-ben.
Valószínüleg innen származik a Sobri ragadványnév.

A legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte a rossz útra.
Már 18 éves korában inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, majd az eltulajdonított jószág értékesítésében.
A cselekményre azonban hamar fény derült, s Jóskát a törvényszék a kár megtérítésére és a szombathelyi börtönben letöltendő két év bütetésre, továbbá pálcázásra ítélte.

A néphagyomány szerint a börtön átalakította a fiatalembert. Romantikus mesék szólnak a pokolábnéval való szerelmi kapcsolatáról.
Egyik rabtársától megtanult írni és olvasni, öltözködése is megváltozott. Mikor hazatért, cifra ruhát viselt, már kész kalandor volt.
A börtönből való szabadulásáról is többféle mendemonda kering. Az egyik szerint megszökött a foglárné segítségével, a másik szerint kitöltötte büntetését.

1835-ben társával, Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt.
Istókot elfogták és felakasztották, Sobrinak azonban sikerült megszökni az igaszságszolgáltatás elöl.
Ettől kezdve bujdosásra kényszerült. Csakhamar a bujdosó szegénylegények vezérévé vált, akikkel a Dunántúl erdős vidékein garázdálkodott.
1836-ban követi el talán leghíresebb rablását. Kónyiban a győri káptalan pénztárát fosztotta ki, s a kasznár minden vagyonát is elrabolta.

A közvélemény eddigre már félte Sobri nevét. Az országban gyakoriak voltak a rablások, melyeket akkor is az ő számlájára írtak, ha nem ő követte el.
Veszélyessé vált az utazás.
A kancellária a bűnözés megállítása érdekében mozgósítja hat vármegye katonaságát, s valóságos hajtóvadászatot rendel el.
Sobri Jóska fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki.
1837 február 16-án fogják el hetedmagával. A 30-35 főnyi katonaság körülvette a betyárokat, akik elkeseredetten védekeztek.
A korabeli jelentés szerint Sobri a harc során súlyosan megsebesült, s mikor látta helyzete reménytelenségét, agyonlőtte magát.

© karikasostor 2007. aug. 14. 11:28 | Válasz | #3
Angyal Bandi

A puszták réme, az ártatlan nevű rettegett betyár, Angyal Bandi közel 250 éve látta meg a napvilágot.

Polgári neve Szentmártonyi Ónody András 1760-ban született, nemesi családban. Apja Ónody András, anyja Olchváry Krisztina. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett.
Gondos nevelésben részesült. Gyermekkorát Sajószentpéteren (Borsod m.)töltötte, majd Restén és Nyíriben (Abaúj m.) a család birtokain lakott. Legkedvesebb tartózkodási helye a Dusnok pusztai major. Kétszer nősült. Első felesége Nyíriből való, elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószínűleg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet.

Első törvénysértéseit a 80-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Hajdúböszörményben hat hétig tartják fogva, mire igazolja, hogy a város méneséből saját lovait szakította ki.
Első ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év mulva kihírdetik az ítéletet, elég sok bűncseleknényért kell felelnie. Tizenkét ízben elkövetett tolvajlással vádolják, de csak hármat találtak ebből bizonyítottnak.
Mindemellett súlyos büntetést róttak ki rá. Nyolc évi börtönt, közmunkával súlyosbítva. Kegyelmi kérelmére az udvari kancellária a büntetést két évre mérsékelte, s édesanyja kérelmére további hét hónapot engedtek el. Ebben nagy része volt nemesi származásának. Ez később is hasznára volt. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén időnként sikerült eltusolni ügyeit. Azokból pedig volt bőven. Továbbra is tartotta a kapcsolatot korábbi cimboráival, orgazdaságba, lopásba keveredett.
Négy vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és Hajdúban ismerték viselt dolgait.

1799-ben a Borsod vármegyei ítélőszék újra elítélte két évre. Ónody ismét fellebbezett, de a Kancellária négy évre súlyosbította az ítéletet. Mivel Ónody nem vonult be önszántából a szegedi börtönbe, országos körözést adtak ki ellene. Ekkor már Angyal Bandinak nevezte magát.A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajúszát pederve viselte. Az elfogatóparancs említi, hogy több nyelven beszélt. Magyarul, deákul (latin), németül, tótul.Angyal Bandi haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben halt meg. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben meghalt. Az alakját övező legenda még életében kialakult, később több szabadlegény vette fel nevét, a lovas betyár mintájává vált. Alakja, viselt dolgai, kalandjai megjelennek a népdalokban, balladákban. Nemesi származása miatt az úri betyár alakja nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. Még népszínmű is készült róla Balogh István tollából, Angyal Bandi címmel.

Sutyák Jani "Bendegúz" 2007. aug. 14. 11:12 | Válasz | #2
Létezik egy könyv ami a hiteles életútját meséli el. Múlt évben olvastam. 50 forintért vettem egy könyvkereskedésben, pedig a százszorosát is megéri!
Ha nem haragszatok meg föltennék egy kérdést. Így betyárok között hátha tud valaki segíteni. Apukám és én is nagy régi magyar film rajongók vagyunk és már évek óta kersünk egy filmet. Talpuk alatt fütyül a szél címmel. Nincs meg véletlen valakinek? Esetleg honnan tudnám megszerezni?
Köszönettel, jani

© karikasostor 2007. aug. 14. 10:21 | Válasz | #1
Rózsa Sándor
Rózsa Sándor a leghíresebb képviselője a magyar betyárvilágnak. Mondhatnánk ő volt a betyárkirály. 1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. Azt mondják születésének körülményei sem voltak mindennapiak.

Éppen vihar tombolt, ezért neki is rabiátus természete lett. Már születésekor olyan erős volt, hogy kirúgta magát a pólyából. Már gyermekkorában nagyon erős volt. Apját korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Természetesen előítélettel kezelték. Bojtárként kezdte, de egész fiatalon, 1836-ban börtönbe került tehénlopás miatt. Hiába bizonygatta ártatlanságát, másfél évre és botozásra ítélték. A börtönből megszökött, s innen hosszú bűnlajstrom terheli. Megölt két katonát, a makói csendbiztost, tanyákat rabolt ki, szarvasmarhákat, lovakat hajtott el. Mindezért állandó menekülésben, üldöztetésben volt része. Az alföld hatalmas pusztáin, tanyáin bujkált, állítólag a Veszelka családnál talált gyakorta menedéket.

1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be a királyhoz, miszerint szeretne becsületes életet élni. Azonban a kérvényt elutasították. Nem hittek a betyár szándékának tisztaságában, sőt még nagyobb erőfeszítéseket tettek kézrekerítésére. Azonban nem jártak sikerrel, mert a tanyákon rejtegették az emberek, s a városban is voltak urak, akik hittek jobbuló szándékában és segítették.

1848-ban Rózsa Sándor azzal a kéréssel fordult a Honvédelmi Bizottmányhoz, hogy bűnbocsánat fejében kész a haza jó polgáraként 150 pusztai lovassal hadbaszállni. A megyei nemesek hosszú töprengés után hozzájárultak a bűnbocsánathoz. Úgy gondolták, hogy aki ennyi éven át ki tudott csúszni az igazságszolgáltatás kezei közül, annak helyismeretének nagy hasznát vehetik. Ha azonban tovább üldözik, esetleg átáll a másik oldalra, és az komoly veszélyt jelenthet.

Rózsa Sándor és szabadcsapata tehát októberben hadba vonult. Erről több korabeli újság is hírt adott. Azonban a csapat nem volt hozzászokva a katonai fegyelemhez, s nemsokára feloszlott. tagjai közül némelyek honvédnek álltak, némelyek hazamentek a tanyákra. Rózsa Sándor Szeged környékén csikósnak állt és megnősült. A szabadságharc leverése után természetesen el akarták fogni. Bár sikerült elmenekülnie, azonban megint bujdosni kényszerült. Az a hír járta róla, hogy forradalmi szervezkedés irányítója. Elfogatása érdekében szokatlanul magas, 10000 pengő vérdíjat tűztek ki a fejére. Sokáig ennek ellenére sem sikerült kézrekeríteni, mígnem 1857-ben komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyás gazda kiadta a pandúroknak. Tárgyalását 1859 februárjában tartották. A szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárt nem merték kivégeztetni, az ítélet életfogytig tartó börtön lett. A büntetést a híres Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. Itt 1865-ig raboskodott, majd Theresienstadtban, később Péterváradon őrizték. 1868-ban amnesztiával szabadult.

Szabadulása után megpróbált becsületesen élni, de az előítéletek ezt szinte lehetetlenné tették. Így hát megint összeszedte cimboráit. Postakocsikat, vonatokat raboltak ki. Végül megint elfogták. Hosszas vallatás után először halálra, majd életfogytig tartó rabságra ítélték. A börtönben szabóság illetve később gyengesége miatt harisnyakötés volt a munkája. Egészsége azonban nagyon megromlott, s 1878 novemberében gümőkórban halt meg.

Rózsa Sándor, azon híres betyárok közé tartozik, akikről még életében legendák, mesék, balladák születtek. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt a magyar nép körében nagy megbecsülésnek örvendett. Az anekdotákban ő a hős lovag, a gyengék, a nők védelmezője, az igazságtalanság megtorlója, a kitűnő lovas, a hazafi. Alakját az egész országban ismerték, s születtek róla betyárdalok, balladák.